Habermann Gusztáv: Személyi adattár a szegedi polgár-családok történetéhez - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 19. (Szeged, 1992)
K
XAZALI KELEMEN igazgatója lesz. 1929-ben ideiglenesen megbízzák a tankerületi főigazgatói teendők ellátásával és 1930-ban véglegesítik. Ezen állásából megy nyugdíjba 1935-ben. 272, 277. Kazali Imre (Szeged, 1810?—Szeged, 1873. okt. 3.) tanító. Atyja is talán tanító volt, anyja talán Lengyel Jozefa, ki Kapitány István tanítóhoz ment újból férjhez és ez nevelte fel fogadott fiaként Kazalit. Nevét Kazalynak is írták. Először talán Apátfalván tanítóskodott 1835- ben, ahonnan Szegedre jött át a Szeged alsóvárosi iskolába 1842-ben. Innen a fölsővárosi iskolába került 1843-ban, ahol 1853-ban a megnövekedett tanulói létszám miatt segédtanítót kap maga mellé. Majd visszakerült a Szeged- alsóvárosi iskolába, ahol 40 évi szolgálat után, amelyből 33-at Szegeden töltött, 1872-ben nyugdíjba vonult. 1868-ban dolgozatot publikált „a figyelem ébresztéséről és fenntartásáról”. Tagja volt a Szeged-Belvárosi Kaszinónak. Szegeden 1837. jan. 29-én kötött házasságot Mészáros Rozália tanítónővel, amely házasságból Zenóbia, Mária és Imre gyermekei származtak. 62 évesen halt meg. Szeged szabad kir. város közönsége 1924-ben a Földmíves utcai elemi iskola lépcsőházában emléktáblát helyezett el a reá való megemlékezésül. 26. Kazinczy Ferenc (Érsemlye, 1759. okt. 27.—Széphalom, 1831. aug. 22.). Atyja József megyei táblabíró, anyja Bosányi Zsuzsanna. Gyermekkorát születésétől anyai nagyatyjánál Érsemlyén töltötte hetedik életévéig bezárólag. Tanulmányait részben otthon házi tanítók révén, részben pedig iskolákban végezte Érsemlyén, Debrecenben, Késmárkon, Sárospatakon. A főiskolán jogot és teológiát tanult, majd pedig patvariára Kassára és Eperjesre, Pestre ment. Időközben hosszabb utazásokat is tett és részben ezek keretében, részben iskolai évei alatt társaságban megfordulva képezte magát. Tanulmányait 1779. szept. 9-én fejezte be. Ekkor kérte a vármegyénél való elhelyezését : ’jegyzőként. Ettől kezdve gyakran fordult meg irodalmi körökben és utazásai révén is megismerkedett a magyar irodalmi élet vezéregyéniségeivel. Bécsben is többször járt különböző állások elnyerése érdekében, mely utazások azonban ezek eredménytelenek maradtak. Viszont megismerkedett Hajnóczival és ennek révén bekerült a Martinovics-féle összeesküvésbe. Ezért hadbíróság elé állították és 1795-ben halálra és jószágvesztésre ítélték. A király azonban e büntetést várfogságra változtatta. E fogságát Kufsteinban, Spielbergben és Munkácson töltötte le. Súlyosan megbetegedve és leromolva egészségileg 1801. június 28-án kegyelemmel szabadult. Ettől kezdve Abaúj majd Zemplén megyében tevékenykedett, utóbbi helyen levéltárosként úgy, hogy a levéltár anyagában ma is folyton találkozni névaláírásával az ügyiratokon. Szegedi kapcsolata 1860. május 15-ére nyúlik vissza, tehát már halála utáni időre, amikor a város egyik utcáját róla nevezte el. Szeged írói többször foglalkoztak életével és ünneplésével. így Kempelen Győző írt „Kazinczy ünnep Magyarországon 1859-ben” címen, mely könyve itt jelent meg. A Szegedi Dugonics Társaság 1905-ben, 1929-ben és 1931-ben tartott előadásokon ünnepelte Kazinczyt. Végül megjelent egy 5 kötetes Kazinczy életrajz Czeizel Jánostól „Kazinczy élete és munkássága” címen. Gróf Török Zsófiával 1804-ben kötött házasságából Lajos, Iphigenea 2x, Eugenia, Thália, Emil, Antonin, Anna és Bálint nevű gyermekei származtak. 73, 94, 94, 94, 94, 97, 252/125, 292. Kecskés István (Szeged, 1880. dec. 11.— Szeged, 1944. okt. 3.) atyja Mátyás, anyja Siska Szabó Franciska. Iskoláit Szegeden végezte, majd 1907-ben Szeged város szolgálatába lépett mint segéd földnyilvántartó. Ekkor Szegeden Petőfi S. sgt. 51. sz. alatt lakott. A hivatalnoki pályán előrehaladva 1911-ben városi iktató és 1914-ben a Szegedi Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat pénztárnoka lett. Az 1914—1918-as háborúban résztvett tartalékos századosként és hadirokkantként szerelt le. 1929-ben belépett a Szeged-Belvárosi Kaszinó tagjai sorába. Róla nevezett volt a „Kecskés-telep”, ma „Ságvári Enre-telep”. Ő volt a Kecskés-telep alapítója. Haláláig dolgozott és utóbb a Dugonics u. 33. sz. alatt lakott. Kétszer kötött házasságot. Először Szegeden 1907. május 5-én Kaszta Juliannával, mely házasságból István fia született. Másodszor Molnár Máriával lépett házasságra. Nem ismeretes, hogy ebből a házasságból származtak-e utódai. 277. Kelemen család eredetileg erdélyi származású és Budapesten, majd Makón megtelepedve, ezen utóbbi helyről származott Szegedre. 222. Kelemen Béla Sándor Antal (Szeged, 1863. márc. 13.—Bp. 1944. febr. 2.) atyja István városi főügyész, nemesi származású szegedi lakos volt. Anyja Szili Török Franciska. Iskoláit Szegeden végezte, gimnáziumot a piaristáknál, részben Budapesten. Az egyetemet Ko- lozsvácott és Budapesten látogatta, jogot hallgatott. A Budapesti egyetemen 1885. okt. 17-én szerzett jogi doktorátust. Majd joggyakorlatra ment, ügyvédjelölt lett Budapesten, utóbbi Szegeden. Budapesten 1894. máj. 8-án tesz ügyvédi vizsgát és először Budapesten jegyzik be, majd a Szegedi Ügyvédi Kamaránál 1894. jún. 3-án kéri bejegyzését Szeged székhellyel. Időközben rövid ideig itt Budapesten gyakorol, majd visszatér Szegedre és itt, Laudon u. 10. sz. alatt nyit ügyvédi irodát. 1901- ben a Szegedi Ügyvédi Kamara ügyésze. 1902— 1906-ig a tápéi kerületben országgyűlési képviselővé választják. 1906—1910-ig Csongrád megye és Szeged város főispánja-. 1917-ben a Szegedi Dalárda elnöke. 1919-ben tagja az Antibolsevista Komitének, amelynek később elnöke. 1920-ban belügyminiszter, a szegedi kerület kormánybiztosa. Parlamenti 141
