Tanulmányok Csongrád megye történetéből 18. (Szeged, 1991)
Bratinka József–Szigeti Ferenc: Szeged város tanácsának első jegyzőkönyve (1717–1723)
BRATINKA JÓZSEF - SZIGETI FERENC SZEGED VÁROS TANÁCSÁNAK ELSŐ JEGYZŐKÖNYVE 1717—1723 Bevezetés Szeged városa a török kiűzése és a vár visszavétele (1686. október 23—24) után katonai és kamarai igazgatás alá került, tisztviselőik szinte teljhatalommal rendelkeztek a városban. A magistratus szerepe háttérbe szorult, a kamarai prefectura végrehajtó szerve lett. A kamara jobbágyként kezelte a várost és lakóit. A város legfőbb szerve a 12 tagú belső tanács (interior senatus) volt. Emellett más feladatok ellátására működött a külső tanács és a választott község is. A város első tisztviselőjét, a főbírót három jelölt közül két évre választotta a belső és a külső tanács, továbbá a választott község. A belső tanács tagjait hasonló módon választották. A 18. század elején a tanács tevékenysége szinte teljesen a tanácsüléseken folyt. Ezeken tárgyaltak minden kisebb-nagyobb ügyet. A század közepéig nem különítették el a közigazgatási és igazságszolgáltatási ügyek intézését. Ezeket egy jegyzőkönyvbe vezették. A század közepétől fejlődött tovább az igazgatási szervezet, amely a 18. század végére alakult ki teljesen, lényeges változás csak a forradalom és szabadság- harc idején történt. A belső tanács ülésein készült jegyzőkönyveknek szomorú sors jutott. A tanács székházának bontásakor, 1716-ban elvesztek, amint azt az 1717-ben megkezdett jegyzőkönyv bevezetőjében leírják. Innen kezdve viszont a jegyzőkönyvek folyamatosan megvannak. Az első jegyzőkönyvekbe még a kisebb jelentőségű ügyeket — marhatolvaj felakasztását, házastársi egyenetlenségeket, adóbehajtás körüli problémákat, szidalmas szavakkal vétkezők eseteit, városi tisztségek betöltését stb. — lejegyezték, később a hivatali szervezet fejlődése nyomán már csak a fontosabbakat. A jegyzőkönyvi tárgyakat kezdetben nem számozták, csak később, az 1770-es évek végétől, akkor is csak utólag. A folyamatos számozást II. József uralkodása idején kezdték el. Míg az első jegyzőkönyvben igen sok magyar nyelvű bejegyzést találunk, a későbbiekben a szöveg nyelve szinte teljesen latin. 1787 szeptemberétől német, 1791-től pedig magyar nyelven vezették a jegyzőkönyveket.1 Az első kötetet 1717-ben kezdték vezetni, az utolsó bejegyzést 1723-ban tették. A kötet végére esküszövegeket jegyeztek be. A bejegyzés nyelve — mint említettük — főképp magyar, a latinhoz folyamodik azonban a jegyző, valahányszor jogi szakkifejezésre, indoklásra van szükség. E beékelődő latin elemek, illetve nehézkesnek ható megfogalmazások mellett ugyancsak eleven esetleírásokat olvasunk, melyek mondat- fűzésében, epikus, moralitásokban sem szűkölködő részleteiben a 16—17. századi íródeákok fordulatos nyelvére ismerhetünk. A szövegkiadásban a betűhív átírás elvét követjük, s ebben különösebb engedményekre sem kényszerülünk. A kor ízlése szerint kalligrafált — helyenként ezért ‘ Szeged város levéltára 1359—1950. Kézirat. A vonatkozó rész GÉczi Lajos munkája. 95
