Tanulmányok Csongrád megye történetéből 18. (Szeged, 1991)

Juhász Kálmán–Lotz Antal : Szerzetesek a csanád egyházmegyében a középkorban

koronára. Hazugság volt, de Dobzse László mégis kiállított egy adománylevelet részükre 1508. június 13-án. Ebből méghosszabb pör keletkezett, a Csanádi káptalan állította ki a határjárási régi oklevelek másolatait, és ügyvédek védték a jussot.

A Dózsa-féle jobbágyfelkeléskor az uradalom jobbágyai elpusztították Szegi Dóczi szegvári kastélyát. Még 10 évvel a felkelés után is volt olyan jobbágyuk, akit a gyulai vár fogságából Thurzó országbíró parancsára a csanádi káptalan szabadított ki. Báli török bég rablóhadjáratai 1529-ben elpusztították az uradalmat. Az apácák Zápolyai oltalma alá menekültek, aki a Várad melletti Szent János monostorba helyezte el őket, elvből visszaadva a donáttornyai uradalmat. A török defterek már elpusztított helynek jellemzik Donáttornyát, holott az apácák még akkor is megkísérelték az újjátelepítést, amikor átmenekültek I. Ferdinánd országrészébe, Pozsonyba. Adatok vannak 1562-ből, 1571-ből és 1573-ból37 is, hogy Nagyszombatból bérbe adták Gimesi Forgách Simonnak 900 forint haszonbérért. Az 1596. évi tatárpusztítás után azonban Donáttornyának még a neve sem maradt fenn. Szentes határában van csupán egy tanyakerület amit Donátnak hívnak. A szigeti klastrom mindig hűen teljesítette kegyúri jogait, és még a török hadjáratokkor is védelmet kértek a nővérek a távoli birtokra a pápai követtől. Tamás bíboros 1524. április 13-án a nagyobb kiközösítés terhe alatt megtiltotta kegyúri és kijelölési jogaik korlátozását.38

37 Borovszky II. 150. sk.

38 Vö.: Borovszky i. h. — Juhász Kálmán: A margitszigeti domonkosnővérek tiszántúli uradalmai. Kai. Szemle, 1944. 318—321.

81