Tanulmányok Csongrád megye történetéből 18. (Szeged, 1991)
Juhász Kálmán–Lotz Antal : Szerzetesek a csanád egyházmegyében a középkorban
riták kívántak Szegeden letelepedni, 1754-beli okirat tanúsítja, hogy új Szent Miklós templomot akartak építeni. Az akkori városi tanács a célra kijelölte a mai Szent György tér keleti oldalán lévő területet. Azért „itt, mert a hagyomány szerint azon a helyen valamikor Szent Miklós tiszteletére szentelt templom” lett volna.7 A száj- hagyomány ilyen alakban talán téves. Annyi tény, hogy a minoriták barokk temploma ugyanannak a szentnek a tiszteletére épült, mind hajdan a domonkosok egyháza. „Lehetséges, hogy azonos azzal a feltűnően erőteljes támpillérekkel bíró, egy- tornyú nagyméretű és szinte túlmasszív csúcsíves templommal, mely a régi rajzokon a város (vár) és a Felsőváros határmesgyéjén, a vár középkori egykori falán kívül, de a palisszádokon belül állott.”8 Hozzátehetjük: E templom nem volt plébánia. 1438. május 12-ről maradt egy érdekes oklevél. Miklós, ki a domonkosok Szent Miklósról nevezett házának perjele,9 IV. Jenő pápához fordult feloldozásért nem szándékos emberölés bűnténye alól. A perjel Mátyás, szegedi konventuálissal a tartományfőnök látogatására ment. Ott 8 napig időzött. A havazást felhasználva, a főnök egyik familiárisával hólabdázni kezdett. Az ártatlan játék parázs verekedéssé fajult. A familiáris kardot rántott Mátyásra. Miklós perjel amint észrevette, kint mi folyik, ott termett és a familiárist úgy arcul verte, hogy elterült a földön. Majd kicsavarta kezéből a kardot, a lapjával 3—4 ütést mért rá, és otthagyta hemperegni a hóban. Erre György, másik konventuális, szintén több ütést mért rá a karddal. A familiáris később vérezve föltápászkodott. Egy orvos 20 nap alatt kigyógyította. 50 nappal a csetepaté után hirtelen mégis meghalt.10 Miklós perjel lelkiismeretfurdalást érzett. Kinyomozták ugyan, hogy a familiáris gyönge fizikumú volt, máskor is sokat betegeskedett. Halálos ágyán is kijelentette, hogy nem a papok az okai halálának11, Miklós mégis a Szentszékhez folyamodott. Sőt engedélyt kért, hogy továbbra is Szegeden maradhasson.12 Rómában a „pápa jelenlétében” a kérést teljesítették.13 Szeged polgárai kedvelték a domonkosokat. Végrendeletekben is megemlékeztek róluk. Mő András szőlőt hagyományozott rájuk.14 * Számosán léptek be Szegedről is a rendbe. így Szegedi Péter később nándorfehérvári püspök, továbbá Simon szerzetes, a szegedi bíró fia. Utóbbit a rendfőnök a „Szent Márk egyház bíbornokának kérelmére, a magyar király által Simonra bízott római Szent István egyház ügyeinek elintézése végett 1474. december 29-én Magyarországra küldte”. Innen visszatért Rómába. Pesti Péternek megengedik: Ha a pesti konventben a levegő nem tesz jót neki, akkor szabadságában áll a szegedibe átmenni. Márk fia Péter szintén szegedi rendtag, a jubiláris rendtagok kedvezményében részesül: „A rendházon kívül tartóz- kodhatik, gyóntathat, és — a rendes gyóntatóján kívül — évente háromszor bármely szerzetestársánál elvégezheti a gyónását. Alamizsnát is gyűjthet, és ha a Szentszék 7 Cs. Sebestyén i. m. 80. 8 Iványi i. h. 83. 9 Nicolaus prior conventus sancti Nicolai de oppido Szegediensi ordinis praedicatorum Bachiensis diocesis. 10 „...trés val quator ictus causa correctionis...cum plaio gladii eidem familiari dedit...Nihilo- minus a vulnere per quendam medicum infra viginti dies totaliter sanatus fűit, séd tarnen ipse familiáris, qui debilis naturae ac naturaliter infirmabatur, infra quinquaginta dies post hujusmodi per- cussiones ab hoc saeculo migravit.” 11 „ignorans si ex percussionibus huiusmodi aut infirmitate naturali qua tunc detinebatur dictus familiáris obierit, de morte ipsius familiáris, qui dum in mortis articulo esset, dictum exponen- tem nullum de sua morte culpam habere dixir.” 12 „quod in dicto suo conventu remanere libere et licité possit et valeat.” 13 „Concessum ut petitur in praesentia domini nostri papae” 10—13. jegyz.: Vat. Lt. Supli- cationes Eug IV. A. VIII. L. III. f. 43. Fr. Jz. Lk. II. nr. 561. pg. 164. 14 Czaich A.: Gilbert: Regeszták a római Dataria levéltárnak Magyarországra vonatkozó bulláiból II. Pál és IV. Sixtus idejéből. Bp. 1899. 9. 76
