Tanulmányok Csongrád megye történetéből 18. (Szeged, 1991)

Juhász Kálmán–Lotz Antal : Szerzetesek a csanád egyházmegyében a középkorban

jutalmául tinkovai Macskási Jakabot és nejét fölvette október 30-án a Ferencrend konfraternitásába, illetve klarisszákhoz.34 * 36 Innen Lippára ment, és ott fáradozott az ortodoxok megtérítésén. Ezután Erdélybe ment, folytatván misszióját. Helyettesítésével Székely Mihály szerzetestársát bízta meg. Ez 1456 elején érkezett Lippára, s ott kísérletezett a görögkeletiek uniójával. Ez azért nem sikerült, mert a főurak még átmenetileg sem voltak hajlandók elengedni a földesúri tizedet. Talán magának Kapisztránnak sikerült volna, ám Carvayal János bíboros-legátus már 1455. december 7-én Budára rendelte a török elleni háborúról való tanácskozásra. Kapisztrán 1456. január 8-án visszatért Temesvárra, április 29-én meg Szegedre. Ott vette kézhez Maróthy Lajos és Máté május 6-án Csanádon írt levelét, amiben arra kérik, hogy megbízottjuknak Gyulai Gergely borostyános mesternek adjon teljes hitelt.37 Nem tudunk róla, hogy végül is felment-e a Carvayal-találkozóra. Az események felgyorul- tak a déli határon, nem valószínű, hogy amikor okirat igazolja, hogy Szegedről Bács—Futak—Szerémújlak vonalon haladt, közbe egy budai út is beiktatható lett volna. Az egybegyűlt keresztesek élén augusztus 6-án vívta ki a Nándorfehérvári közismert győzelmet.38

A „Turcarum profligator”, törökök ostora címet a keresztesek összegyűjtésével, lelkesítésével érdemelte ki. Az ostrom alatt ő szervezte, tartotta rendben a harcászatot nem ismerő jobbágysereget. Kezdeményező bátorságának köszönhető a győzelem. „Kereszténység és magyarság e pillanatban egyet jelentett, és mindkettőt egyformán az erdélyi vajda és a cseri barát mentette meg.”39

Harmadrend — Szerzetesélet

Többféle módon nyilatkozott meg a hívek ragaszkodása a ferencesekkel szemben. Templomaikat zsúfolásig megtöltötték, elhalmozták őket alamizsnákkal. Ezenkívül erősebb kapcsolattal akartak a renddel egyesülni. A szerzet öltönyében, továbbá klastromjuk kriptájában vagy cintermében óhajtottak temetkezni.1 A nők részére alapította Szent Ferenc az ún. klarisszák rendjét. Ezt nevezik manapság ferences második rendnek, míg a harmadrend azoknak társulata, akik hivatásuk miatt nem léphettek be klastromba, hanem továbbra is világban éltek. A „regula tertia” által az ilyenek is lelki összeköttetésben maradtak Ferenc szellemével sőt rendi központjával is. A tagokat elősegítette üdvösségük elérésében, bármely életpályán is, a világ zajában is, megélhetés gondjaiban is. Tertiariusoknak hívták őket, néhol „bűnbánó testvéreknek” (Fratres de poenitentia). Egészen külön rendnek tartják ezt, alapítása teljesen független az Ordo Fratrum Minorum alapításától.2 „Nem volt olyan méltóság, állás, foglalkozás, amelyből ne folyamodtak volna őseink a konfrá- terek kötelékébe való felvételért. A szerzet főnökei tömegesen szerkesztik meg és küldik szét a kinevezési okiratot fejedelmeknek, főpapoknak, főnemeseknek, prépostoknak, kanonokoknak, közneveseknek, bíráknak, polgároknak, és ezek családjaiknak.”3 Említettük, hogy Kapisztrán János vette föl Temesvárit4, de harmadrendbe

34 Szörény 72. sz. 70—71. —- „Ad confraternitatem Fratrum minorum de observantiam nuncupatorum” — illetve: „Sanctae Clarae seu Sancti Damiani de observantia nuncupatarum.”

37 Bölcskey II. 475.

38 K. I. 335—7.

38 Lippay i. h. 406. 410.

1 Századok, 1898. 414.

2 Balanyi György: Szent Ferenc harmadrendjének alapítása. Kát. Szemle, 1921. okt.

3 Századok, 1898. 821.

4 K. I. 334. — Történt pedig 1455 augusztusában.

70