Tanulmányok Csongrád megye történetéből 18. (Szeged, 1991)

Juhász Kálmán–Lotz Antal : Szerzetesek a csanád egyházmegyében a középkorban

letelepítették őket. Erre példa Csáki Miklós és Ozorai Pipo temesi főispánok. Lo- sonczy László főispán pedig Borosjenőn itt a Csanádi me/iyében épített számukra kolostort. Egyházmegyeileg Csanádi, mert közigazgatásilag Zaránd, majd Arad vár- meoyéhez tartozott Jenő, amely a Losonczyak régi birtoka. Az alapítás a XV. század elején lehetett, a Boldogságos Szűz tiszteletére. Losonczy Zsigmond, Szörény, Orsóvá és Miháld kapitánya kérte V. Márton pápát, hogy erősítse meg apja alapítását. 1423. május 20-án teljesítették a kérést.81 A jenei klastrom emelkedett jelentőségében. Őrséget neveztek el róla, és 1444-ben rendi közgyűlés színhelye is volt.31 32 Ekkor mondták ki a bosnyák tartományokból való kiválást. — A ferences missziónak voltak tehát pártfogói. Ám voltak ellenségei is. Több földesúr ellenezte jobbágyaiból a románok áttérítését, mivel a katolikus jobbágy köteles volt egyházának is adózni, s a kétféle adó a földesúr jövedelmének csökkenésével járt. így a ferencesek Szkilla és Charib- disz között haladtak: Egyik oldalon állt a missziós egyetemes parancs, a király akarata, az ország rendjének érdeke. Vele szemben a földesúri érdek, amely nem szívesen engedte át a románok által fizetett adót a nyugati egyház papjainak.33 Mégis a barátok kizárólag a meggyőzés erejével, hősiesen, missziós lélekkel küzdtek az egyház megerősítéséért.34 35 „Munkájukban nyilvánult meg a legvilágosabban, hogy e misszió valóban egyházi és hitbeli érdekből fakadt. Térítő munkájukat nemcsak Nagy Lajos idejében végzik, amikor mögöttük állott a királyi hatalom támogatása is, hanem kedvezőtlen politikai körülmények között is, sőt sok esetben az ország egyes vezetőrétegeinek ellenzése közepette.”38

Temes megyei táborzásakor, 1419-ben Zsigmond király is megkedvelte őket. Ő Visegrádon alapított számukra kolostort. Annyian kértek ferenceseket már, hogy számuk kevésnek bizonyult. A Losonczy-család 1431-ben a Pápához fordult, hogy küldessen a bosnyák ferences vikáriussal szerzeteseket.36 — Mivel a bosnyák rend- tartománynak Hazánkra eső részében már a magyarajkú tagok voltak többségben, ezért jónak látszott, hogy az 1420. március 25-i gyűlésen egy magyar ferences legyen a provinciális: Szálkái Balázs. A rend generális frátere Rómában ezt elfogadta, s az ajánlásból kinevezés lett. Szálkái az első tartományi magyar vikárius. 1428. december 5-én Zsigmond király újra a Délvidékre, éspedig Karánsebesre érkezett. Szálkái kieszközölte tőle, a Nagy Lajos királytól épített kolostorok — Cseri, Sebes, Orsóvá — állítólagos kiváltságainak megerősítését.37 Ekkor a magyar rendtagok már többet

31 Lk. I. nr. 592. pg. 141. —• Acta Bosniae 669. sz. 120. — A vonatkozó oklevélben Jenő vagy Jenew neve elferdítve Janeri és Janero. Az egri egyházmegyei („Diocesis Agriensis”) megjelölés helyes. Anna kidején ez a terület a pankotai főesperességhez tartozott, az pedig az egri püspökség része volt. Mintegy szigetként a közben létesült váradi és Csanádi egyházmegyéktől körülvéve. — A Losonczyakról pedig: K. II. 85—6. — A temesközi nép élénk képzelete egy csodás történetben gyönyörködött: Amikor Mircze és Dán vajdák küzdöttek a Havasalföldön az uralomért, Mircze támogatásáért fordult Zsigmond királyhoz. Ő Losonczy István bánt küldte segítségére. A csata 1392. júniusában történt. Mircze kikapott, Losonczy elesett. Két év múlva arrajáró emberek a csatamezön ép emberfejet láttak. Ez papot kért, hogy meggyónhasson és utána meghalhasson. E történetet a temesközi cseri barátok elmondták Országh nádornak, és így került bele Thúróczy krónikájába. (Vö. Karácsonyi János: A csodás gyónás éve. Kát. Szemle, 1915. nov.)

32 Juhász István id. h. 29.

33 Juhász István id. h.

34 Juhász István id. h.

35 (Szerk.:) Juhász Kálmán itt jegyzi meg, hogy a vele csupán névrokonságban álló Juhász István protestáns vallású, így dicsérő szavai egy szerzetescsaládról nagyobb értékűek. — Id. h. 17—18. L. A.

36 K. I. 314—5.

37 Lupsa Stefan: Catolicismul si Romanii din Ardeal si Ungaria pana la anul 1556, Cernauti, 1929. művében azt állítja, hogy a Nagy Lajosra való hivatkozás csak a ferencesek állítására, és nem király tényleges rendeletére támaszkodott. Juhász id. h. 24.

60