Tanulmányok Csongrád megye történetéből 18. (Szeged, 1991)

Juhász Kálmán–Lotz Antal : Szerzetesek a csanád egyházmegyében a középkorban

Később is tiszteletben tartották az elnevezést, hogy „bolgár őrség”.23 Ehhez tartozott az orsovai, sebesi, kövesdi, cseri klastrom. Míg a kövi őrséghez a kövi, harami, erményi. „A helynevek világosan mutatják, hogy a bolgár őrség tulajdonképpeni missziós területe a Magyar Birodalom románok által már lakott délkeleti végvidéke.”24 S ez azonos egyházmegyénk déli felével. Az akkori iratokban két megnevezés dominál: Vagy obszervánsoknak hívták őket, ami a rend szigorúbb ágát jelentette, vagy az eredeti rendtartományukról bosnyák ferenceseknek. Náluk nem volt szabad a konventnek sem állandó jövedelmi forrással rendelkezni, mint a régibb rendeknek. Malmaik, szőleik, piac-joguk, vagy só-joguk sem volt, nemhogy földbirtokuk. Léteztek azonban hazánkban konventuális ferencesek is, ahol szerényebb ingatlant a konvent, s sohasem az egyéni tag bírhatott.25 Egész Magyarországra viszont innen indult ki egy harmadik, éspedig népi elnevezésük: Cseri barátok-nak hívták őket. Kollányi Ferenc ezt így indokolja: „Az itt Boszniából letelepedett szerzetesek élete olyan példás, működésük eredményben olyan gazdag, önfeláldozó tevékenységük oly magasztos volt, hogy Nagy Lajos idejében a vallásos magyar nemzet tehe- tősbjei közül többen zárdákat emeltek számukra. Az első hely, ahol megszállottak, a csanádegyházmegyei Cseri volt, ahonnan éveken keresztül maguk a szerzetesek is csak „cseri barátoknak” neveztettek, megkülönböztetésül a már régebben meghonosodott konventuálisoktól.”26 Ezen állítást napjainkig nem vonták kétségbe, több rendi krónikás is így örökítette meg.27 Tekintve azonban, hogy cseri a szláv nyelvben szürkét jelent, és hogy csuhájuk színe, megkülönböztetésül a régebben letelepedett, fekete öltönyt viselő konventuális-ferencesektől, szürke volt: Nincs kizárva, hogy a ruha színe adta ezen elnevezést. Ahogy fentebb láttuk, az első telep nem Cseriben, hanem Kévén volt. A Cseri klastrom annyira jelentéktelen volt, hogy ujonciskola sem volt benne, gyűléseket talán sohasem tartottak ott, és custodiát sem neveztek el róla.28

Nagy Lajos könnyíteni akart missziós-tevékenységükön. Létfenntartásukat támogatta, megengedte, hogy válasszanak egy telkesgazdát, aki ellátásukról gondoskodik — se címen minden adózástól mentes.29 „A nép is szerette őket, mert szegénységük közel hozta őket saját nyomorúságukhoz, és nivellálta a köztük lévő különbségeket. Bizalmat érzett irántuk, mert betértek a legszegényebb kunyhóba is, és résztvevő tanúivá lettek örömének és bánatának. A legkérgesebb kezű pór szívéhez is utat talált a meghatottság, midőn azt tapasztalta, hogy az a szerény szerzetes csak azért mondott le az élet minden kényelméről, hogy egyedül az ő tanítója, vigasztalója, a szó legnemesebb értelmében barátja legyen.”30

Pár évvel az említett 1384—85-i összeírás után harcok dúltak a vidéken. Az erményi kolostor ekkor szűnt meg. Viszont a ferencesek működését siker koronázta. A délvidéki főurak megismerték őket, és az ország más vidékein lévő birtokaikra is

23 1 384—5-ös összeíráskor.

24 Juhász I. id. h. 19—20.

25 K. I. 312.

26 Magyar ferencrendiek a XVI. század első felében, Századok, 1898. 324.

27 Vö. Ordinánsz: A szegedi Havi Boldogasszony temploma. Szeged, 1831. 11., Érdújhelyi: A kalocsai érsekség 220., Borovszky: Csanád vm. I/III., Szabó György Pius: A ferencesrendiek a magyar történelemben. Bp., 1921. 64. 225—6., Horváth Richárd: Laskai Osváth. Bp. 1932. —- A két elnevezés: FRATRES MINORES STRICTIORIS OBSERVANTIAE, vagy FRATRES DE CHERT.

28 K. I. 313. Kát. Szemle, 1933. 316.

29 Zsigmond király megerősítette apósa ezen intézkedését. (Karánsebes 1428. december 5. — Acta Bosniae 679. sz. 128. 1. K. I. 310—1.)

30 Századok, 1898. 820.

59