Tanulmányok Csongrád megye történetéből 18. (Szeged, 1991)

Juhász Kálmán–Lotz Antal : Szerzetesek a csanád egyházmegyében a középkorban

tatároktól való elpusztítását. Egres azonban csakhamar kiheverte a tatárjárást, és már 1247-ben apátja új megbízást kap: A boszniai püspökségnek a kalocsai érsek alá rendelése tárgyában. Ezután a kunok zavargásai következtek. 1279. július 15-én határozta el a téiényi országgyűlés, hogy a kunok sátrak helyett építsenek állandó lakóházat, és maradjanak meg szállásaikon. Ezek főképpen a Marostól északra, meg egy sávon a Maros—Temes között terültek el. A kunok fellázadtak, Oldmár vezetésével megrohanták az egresi monostort. Akkoriban épp itt őrizték a királyi kincseket, sőt talán a koronát is. IV. László a dunántúli zavargások és az osztrák támadások miatt ekkor sem Esztergomot, sem Fehérvárt nem tartotta elég biztonságos helynek. Gergely Csanádi püspök azonban a király kedves kancellárja volt megelőzőleg, végül is ő temette el a királyt. Alighanem az ő tanácsára vitette a király a kincseket éppen Egresre. A monostort Bölényfő András katona védte. Bár a küzdelemben elesett, de épp ekkor már közeledett a királyi felmentő sereg. Ekkor a kunok félbehagyták az ostromot, és a király ellen vonultak. 1282. augusztus 1-jén Hódtavánál ütköztek meg, és a kunok teljes vereséget szenvedtek. —A király a monostort védő seregről is gondoskodott.

Amit a tatárok és kunok nem pusztítottak el, az a töröknek esett aztán áldozatul. A Szentszék ugyanakkor, amikor a péterváradi apátságot a kalocsai érsekségbe, a dömösi prépostságot a nyitrai püspökségbe kebelezte, az egresit a Csanádi püspökséggel egyesítette.

és hunjai-t, úgyszintén Bertcniek Emma: A magyar királykoronázások története-t a MTA 50 év után újból kinyomtatta. Pedig mennyi új kutatás jelent meg azóta a „hunnológia”-ról, és egyre több a Szent Korona hazahozatal óta a korona-tanokról is. így: A tudomány akkori, 1950. évi álláspontját Juhász K. hűen tükrözte. Csak — a maga korában még ki se adhatta.

Munkámnak az adott lökést, hogy Szegfű László professzor úr a munka átdolgozott kiadását a következő érvekkel támogatta:

1. Oly témakört tárgyal, mely az utóbbi fél évszázadban el volt hanyagolva, és a mű alkalmas az elejtett fonal felvételére.

2. Oly területről is közöl adatokat, amelynél utódállamok megnehezítik a frisebb kutatást.

3. Félbemaradt sorozataink egyike csipkerózsa-álmából új életre kel.

4. A kötet figyelmeztetés, hogy a történelmi Csanád vármegye históriáját nem gondozzák.

5. A kötet maga is, de megjelenése után feltételezhetőleg meginduló kutatást segítene középkorunk jelenlegi nagyonis egyoldalú gazdaság- és osztályharcos társadalomtörténete korrekciójában művelődéstörténeti. kultúrhistóriai, vallástörténeti stb. szempontok alapján.

43