Tanulmányok Csongrád megye történetéből 18. (Szeged, 1991)

Mátyás Sándorné Báthory Katalin : „Boldog korszak”. Németh László és Mátyás Sándor kapcsolata, összeállította és összekötő szöveggel ellátta: özv. Dr. Mátyás Sándorné Báthory Katalin

Mátyás Sándor portréjához

Részlet az „Égető Eszteréből (333. old.).

„Bozsó tarka, skót sáljából, ha az utcán szembe jött velem, megint kétfajta legenda jutott rögtön az eszembe. Lőrinc szerint Bozsó iszonyúan fél a meghűléstől. Ha egy gyerek nem készült, csak tüszkölnie kellett, s Ő rögtön küldte haza. József viszont a műveltségét dicsérte, tökéletes bolond, de sok pesti tanár nem ismeri úgy az angol és francia irodalmat.”

Részlet az „Utolsó széttekintés”-ből (689. old.).

„Akkor már Vásárhelyen éltem, a nappal a pedagógiai tervezés tüzében folyt, az estéimet azonban ez a láz sem tudta átmelegíteni. Akkor még a Kristó patika fölötti kis lakásban laktam. A lakás meg is haladta az igényeim, csak egy baj volt, nem volt mivel fűteni. Illetőleg kaptam én is egy mázsát, a Tiszán kivágott fűzfából (melyet egy ismeretlenségbe merült diákcsapat fel is vágott), de ahelyett, hogy azt, — tart, ameddig tart, — eltüzeltem volna, én azt kiszámoltam, és beosztottam, három-négy darabot volt szabad egy este eltüzelni, amely meleget inkább csak kalóriában adott, hacsak az állati meleget nem számítottam, amit a nedves fa begyújtásának kínja csiholt ki, internátusi kosztra fogott szervezetemből. Többnyire a petróleumból kellett egy löttyenésnyit feláldozni, hogy meggyűljön. Egy este épp az éjszaka szorongásával baktattam haza a könyvtárból, ahol a délutánjaim töltöttem. Már egy-két perce ott ténferegtem a szobában, amikor észreveszem: ni itt barátságos a klíma. A vaskályhára nézek, ég benne a tűz. Biztos Kristóné mesterkedett. De még a kályha résein kivágó mélyebb fény sem keltette fel a gyanút, hogy ezt nem az én fűzfám adja. Inkább bosszús is voltam a jóindulatra, amely így gazdálkodik az enyémben. Egyszer csak az ablakra nézek, Pákozdy Ferenc, a költő szakálát látom, amint a folyosón az előszoba felé tart. Megörülök, nem lesz barátságtalan az este. Ő máskor is ült velem a hideg szobában, az asztal körül, most meg meleg is van. De lám, Pákozdy mögött ott kullog Mátyás Sándor, aztán Tárkány Szűcs Ernő joghallgató, no itt szimpozion lesz, s a tea és a cukormennyiségen kezdek spekulálni. De mi ez? Kísértetjárás? A folyosón új és új alakok vonulnak el, akiket nem is tudok agnosztizálni. S egy perc múlva, leheletek melegével telik meg a szoba, a háttérből Kristóné nézi (Égető Eszter) mosolyogva a jelenetet. Egy kis kör alakul velem szemben, s Mátyás szavaiból értem meg, hogy mit akarnak ezek ünnepelni. Az este lefolyását nem tudom tovább mesélni. Nem azért, mert elfelejtettem, ha rágondolok, a meleg elborítja a szívem...” A másik ünneplés most

287