Tanulmányok Csongrád megye történetéből 18. (Szeged, 1991)

Mátyás Sándorné Báthory Katalin : „Boldog korszak”. Németh László és Mátyás Sándor kapcsolata, összeállította és összekötő szöveggel ellátta: özv. Dr. Mátyás Sándorné Báthory Katalin

Sajnos, egy hete nem alszom, egyedül vagyok, és levert, szomorú. Mi lehet a sorsom? Ténfergek. Pillanatnyilag még Hozzátok sem merek átmenni. A levelek keresésének neki látok, és ha eredmény lesz, küldöm.

Különben a Homályból homályba-t olvasom már hónapok óta. Lassan haladok vele, mint mindennel.

Kedves Sanyikám! Köszönöm, hogy a 9 levelet is őrizted, s gondoskodsz méltó sorsukról. Ha a többire rábukkanok, azonnal küldöm. A galambpadláson lévő dobozokat még nem néztem át. Fogalmam sincs, hány levél lappanghat nálam még itt-ott?! Rózsika könnyen olvassa a leveleket, Ő nagy segítség lesz, ha előkerülnek.

Köszönök mindent és csókollak benneteket, szeretettel, sok szép régi emlékezéssel, szerető barátod

Sanyi110

Eddig tartottak a fellelhető levelek, de feltehetően több levél is volt.

Németh László és Mátyás Sándor barátságának jellemzésére szolgáljon még az alábbi kis epizód.

Mátyás Sándor hagyatékában számos Németh Lászlói könyv maradt. Az „Utolsó széttekintés” c. Németh László által írt könyv 887. oldalára Mátyás Sándor kézírással az alábbiakat írta oda: „Idő: 1965. november 27. Németh László Szentesen. Bucsány Gyurkával fogadtuk.”

Bucsányi György Mátyás Sándor volt tanítványa, ma a Barta Antal Közgazda- sági Technikum igazgatója, aki a fenti időpontban történt fogadtatás tanújaként az alábbiakat mondja el: „Mátyás Sándor tanár úrnak a Szentesi Gimnáziumban tanítványa voltam. A későbbi években is gyakran kerestem fel, mert kedvencei közé tartoztam. Idősebb korában több alkalommal hívott, kísérjem el, — egy-egy ünnepélyre, baráti találkozójára.

Ez alkalommal is hívott, hogy együtt várjuk a vasútállomáson a Szentesre érkező Németh László írót.

Németh László szerénységére vall, hogy személyvonaton érkezett, másodosztályú vasúti jeggyel. Mátyás tanár úrral együtt vártuk Ót a vasúti peronon. Amikor megérkezett Németh László, üdvözöltük. A két barát boldogan ölelkezett össze, s aztán egymás mellett előttem haladtak. Én átvettem Németh Lászlótól a táskáját, felöltőjét és mögöttük jöttem, szokásomhoz híven. így haladtunk Mátyás tanár úr Marx téri zugban lévő házáig. Mátyás tanár úr közben szokásos módján egész úton a betegségéről panaszkodott barátjának. Németh László egy ideig csendben hallgatta a panaszkodást, azután így szólalt meg: ’Te Sándor! Tudod Te, hogy milyen jó az, hogy a betegségeidről ennyit panaszkodsz! így az ember a társaságodban teljesen egészségesnek érzi magát.’ Mosolyogtak ezen. Lassan elértük Mátyás Sándor tanár úr otthonához. Ők ketten engem nagy szeretettel marasztaltak volna, de én elbúcsúztam, tudtam, ha két ilyen értékes ember együtt lehet, igen sok közös megbeszélni valójuk lehet, és én tiszteltem a barátságukat így elbúcsúztam. Annyit jegyzek még meg: Ez a barátság példa lehet az utókor számára.”

110 Mátyás Sándorné későbbi megjegyzése, Mályás Sándor halála után: „A további Németh Lászlói leveleket megtaláltam egy régi bőröndben, több más levél között. Ezekhez Sipka Sándorné is visszapostázta részemre a náluk lévő, — és a fenti levélben jelzett 9 db Németh László által Mátyás Sándorhoz írott levelet.”

273