Tanulmányok Csongrád megye történetéből 18. (Szeged, 1991)

Mátyás Sándorné Báthory Katalin : „Boldog korszak”. Németh László és Mátyás Sándor kapcsolata, összeállította és összekötő szöveggel ellátta: özv. Dr. Mátyás Sándorné Báthory Katalin

próbálkoznék ott egy kúrával a kórházban vagy a szanatóriumban. Minthogy kötött az idó'pontom (szept. 18.—okt. 6.), szinte lehetetlennek tartom, hogy beutalót kaphassak. Gondoltam arra, hogy Sajkódon valahol a közeledben lennék, ha tudnál ott egy csendes, kiadó szobát. Szeptember második fele már nem fó'szezon a Balatonon, bár a jelek szerint szép időre lehet számítani.

Tudom, mennyi dolgod lehet most műveid kiadása közben, szeretnék minden műved előtt viszont hasonlóan a novellákhoz és a Gyász-hoz, kiadós tanulmányokat és szinte nélkülözhetetlen összekötő szövegeket kapni, ezek különben is a te műfajod, s némileg pótolnák azt a jó évtizednyi kiesést tanulmányaid sorában, amit talán a legkeservesebben nélkülöztünk, mondom, tudom, mennyi dolgod lehet most, s nem is kérem Tőled, hogy utána járj, hanem csak a magad, vagy Ella prompt tudomása szerint egy rövid igen-nem válasszal, a szoba napi árának megjelölésével értesíts a lehetőségről. Füred oly közel van oda, hogy busszal, vonaton, alkalmi kocsival vagy stoppal is, hiszem, akár mindennap bemehetek. Mindez persze csak terv, s igen messze a realizálástól. Sipkáék Franciaországban vannak. Indulásuk előtt Sándor átjött hozzám, s elővettük a Negyven évet, meg a Novellákat. Felolvastuk egymásnak kedvenc passzusainkat. Megállapodtunk abban, hogy még inkább, mint valaha, még határozottabban és nagyobb meggyőződéssel állíthatjuk, hogy magyarul csak Téged érdemes olvasni.

Sándor azt mondta nekem, hogy beszámol Neked találkozásunkról. Panaszkodott, hogy otthon nem tudja leültetni családja tagjait, elsősorban leányára gondolt, a kis Rózsára,101 hogy kommentálva olvashassa nekik novelláid, hogy nem tudják különböztetni az igazit a talmitól (nem emlékszem pontosan a szavaira), hogy lássák, hogyan kell írni, ha éppen a sora úgy hozza, novellát (Sándor szeretne tanulmányt írni novelláidról). Neki a Telemakhosz tetszik legjobban. Mint mondja, könnyes szemmel olvassa. Nekem, érthetően, a Fakutya. De meg kell jegyeznem, hogy egyik novellád után olvasva a másikat, újabb és újabb csodálatba estem. Nem is tudnék köztük választani. Aurél a Kékesre megy eseményes, könnyed, elegáns, szórakoztató. Nem lehet, hogy ne tessék valakinek, igényeseknek, kevésbé igényeseknek egyaránt. Címe szerint csak azért említem, mert „még Halász Gábornak is volt rá dicsérő szava”. Biztosan. Lehetett is. A városi értelmiséghez közelebb áll, mint a Mezőföld kálvinista magyar talajból sarjadt élete. Talán Halász Gáborhoz is. Kálvinista velleitásom miatt Mezőföldre vagyok büszkébb, de tágabb témakörödbe is követlek olyan szívesen, mint a kitűnő Halász Gábor, akinek vaskos tanulmánykötetét csak azért vettem meg és tartom könyveim között, mert azon kevesek között van, akik hitünkre tértek. Sokat kellene írnom erről az első kötetről, mert igazi kincsesháza a gyönyörűségnek és igazaknak, s Téged is, ha lehet, még jobban ismerlek általa.

Sajnos erőim apadóban, fogytán vannak.

Nyilatkozatodon az Élet és Irodalomban, így csak a Népszabadság egy vissz101 Sipka Rózsa: az Élelmiszeripari Főiskola tanára.

261