Tanulmányok Csongrád megye történetéből 18. (Szeged, 1991)

Juhász Kálmán–Lotz Antal : Szerzetesek a csanád egyházmegyében a középkorban

Juhász Kálmán kéziratbeli előszava

A Délvidék egész területét, a későbbi Torontál, Temes, Krassó, Szörény vármegyéket, valamint a Marostól északra fekvő Arad és Csanád vármegyéket a középkorban a Csanádi püspökség foglalta magában. E püspökség középkori monostorainak — vagyis az oklevelekben „Monasteriumnak” nevezett legrégibb szerzetesházaknak története már megjelent.1 Itt tehát az apáti és préposti egyházak története csak rövid összefoglalásban foglal helyet. — Bizonyára a tárgyaltak nem merítik ki a Délvidéken egykor fennállott rendházak történetét. A monostor, vagy ezzel a megjelöléssel összekötött helynevek arra vallanak, hogy az itt nem taglalt helyeken is működtek szerzetesek. Monostor nevű helység három is akadt: Temesvártól északra, ez ma is fennáll,2 továbbá Kuvin és Kovaszincz között, ezenkívül Rokszin és Csermő vidékén3. Összetételben: Vizesmonostor Facsád környékén4, Tótmonostora Horogszeg táján. Monostorlaka a mai Mondorlak, végül Monostorvölgye Gavosdián5. Női kolostorral utal Csanádapáca6 neve, és Újarad középkori neve („Apácza”).7 Mivel az ilyen eltűnt monostorokra más támpont nem maradt, ezek tárgyalását mellőzni kellett.

A szerencsésebb nyugaton sokszor ma is ugyanabban az istenházában éneklik a szerzetesek a laus divina-t, melybe egykoron, századokkal azelőtt alapító őseik vonultak be. Ott nem ritka, hogy aki egy apátság történetét meg akarja írni, annak évszázados folyamatossággal vezetett monostori krónikák, annalesek, Chartulariu- mok, szorgos kezektől írt ősi kódexek tárják fel titkaikat. Nálunk a régi monostoregyházaknak gyakran még a helyét sem tudjuk, a monasterológia művelője csak töredékes adatokat talál a levéltárakban, s azokat is verejtékes munkával kénytelen összekeresni, hogy mozaikszerű képet alkosson a rég elporladt szerzetesek istenes múltjáról. A képben aztán rendszerint kevés az életszerűség, hiszen mindig azok a források pusztulnak el, amelyek a belső, igazi monostori életről tudósítanak.8 A Délvidék legtöbb monostorából nem maradt kő kövön, a romantika örökzöld repkénye nem futhatja be romjaikat. Számosnak még a helyfekvését is nehéz meghatározni.

Szerzetesei közül tizenkettő főpapi méltóságra emelkedett, viszont egy itteni

1 Juhász: Hajdani monostorok, 1. 3. old. tábla. Németül részletesebben, oklevéltárral: Die Stifte der Cshanader Diözese im Mittelalter. Münster iW, 1927.

2 Milleker Bódoo: Délmagyarország középkori földrajza. Temesvár, 1915. 212. old.

3 Márki: Arad vármegye. Arad, 1892. 303—4. old.

4 Milleker: id. h. 155. 212.

5 Márki Sándor: id. h. Nem valószínű, hogy utóbbi a kövesdi ferences kolostor emléke, mert a vagyontalan szerzetesek házai általában „klastrom” elnevezéssel fordulnak elő.

6 Valamelyik női szerzetesrendnek birtoka leheiett. V.ö. Borovszky Samu : Csanád vármegye története. Bp., 1896. IT. 13. Bunyitay Vince: Váradi püspökség története. Nagyvárad, 1883. II. 498.

7 Vat. 1/1. 146. — Történeti Értesítő 1882. 168—9.

8 Hermann Egyed, Délvidéki Szemle 1943. évf. 184—5.

23