Tanulmányok Csongrád megye történetéből 18. (Szeged, 1991)
Mátyás Sándorné Báthory Katalin : „Boldog korszak”. Németh László és Mátyás Sándor kapcsolata, összeállította és összekötő szöveggel ellátta: özv. Dr. Mátyás Sándorné Báthory Katalin
vegeid fordítja angolra, egy volt debreceni orvos prof. fia. Most hogy már tud angolul (amennyire lehet), Veled foglalkozunk. S mondtam a gyereknek, ha Rád nem tudom megtanítani, megbuktam. Kedves Lacikám, amint látod, mégis csak megszültett ez a levél, nem utolsó sorban azért, hogy egy kicsit felhúzzam a zsilipet, s engedjem áradását annak a szeretetnek, s csodálatnak, ami ezeken a sorokon át is közvetíteni akarja feléd az együttérzés, hála, köszönet és emberség kifejezését, áramát, melegét. Barátaim s tisztelőid meg sem bocsátanának, ha hallgatásommal elhallgatnám az ő érzéseik áradását. Ami engem illet, eljutottam oda, hogy csalódtam itt körülöttem mindenben és mindenkiben. Szerelemben, atyafiságban, barátságban. Úgy élek itt két hallatlanul primitív nő' között, hogy már lélegzetet sem tudok venni. Senkinek sem vagyok jó. A nagynénémről és feleségemről van szó. Tudod, hogy külön lakásban élünk, és az a rendellenesség magával hozza, felszínre hozza e fonák és természetellenes helyzet minden ellentmondását. Minden szabad percem privát órák tartásában telik el (alig fizetik), hogy szinte pazarló nagynéném kényelmes életét biztosítsam. Mindezt távolról nézi feleségem, akinek semmi sem jut, s ha nem mondja is, — állandóan sértődött, részint nagynéném kapzsi önzése, részint az én jellemtelenségem miatt, aki mindezt eltűröm, sőt tetézem erkölcsi romlottságommal. Aranka szerint ti. minden csak a kis kákért van. Azért élek, azért tanítok, tanulok, dolgozok, egyáltalán azért vagyok, mint ezt Te is megírtad Égető Eszter-ben, hogy a szerelemnek éljek. Persze soha nem ismertem, most legkevésbbé ismerem, mi a szerelem. Ha jóban vagyok az egyikkel, a másik sértett. Majdnem lehetetlen az életem. Nincs, aki törődjön velem. Nagynéném nyugodt, mert van feleségem. Feleségem szintén, hogy „a nagynénéddel élsz, azt tartod”, stb. így nem is panaszkodhatok bajaimról. Valamikor azt mondtad, hogy mellettem átallanád bajaid emlegetni. Pedig ez 1953-ban, 1954-ben volt, amikor beteg voltál. Két hónapja alig bírom mozgatni a két karom, nem tudjuk az okát, magam sem törődöm vele. Szeretnék csapot-papot itt hagyni, s élni nyugodtan, háborítatlanul. Pedig kifelé nincs semmi nyugtalanító az életemben, úgy látszik békés, nyugodt, megvan mindenem. De a mélyben a két asszony egymás-gyűlölése, féltékenysége, irigysége. Egyik oldalon még az öreg kort is felülmúló kapzsi önzés, a másikon ennek természetes reakciója, plus a legteljesebb bizalmatlanság és bosszúvágy. E széthúzó és pusztító erők között rám a teljes reménytelenség, pusztulás vár. Kedves Lacikám, nem tudom, milyen állapotban van egészséged, mennyi a szabad időd, mert leghőbb vágyam, hogy vendégül láthassalak, s ez megint nem csak olyan magyar hívás, episztolairogatás: szeretnék csendes estéken lefekvés előtt nagyokat sétálni Veled. Szentes, 1964. ápr. 30. Szeretettel : SÁNDOR 230
