Tanulmányok Csongrád megye történetéből 18. (Szeged, 1991)

Mátyás Sándorné Báthory Katalin : „Boldog korszak”. Németh László és Mátyás Sándor kapcsolata, összeállította és összekötő szöveggel ellátta: özv. Dr. Mátyás Sándorné Báthory Katalin

Mátyás Sándor egy angol óra előtt:

„Én nem voltam szigorú. Ezután sem leszek. A rendtartás és ellenőrzés rám is kötelező viszont. Akinek 1-es lesz beírva, megbukik. Kérek tehát mindenkit, hogy a minimumot végezze el, aki tanulni akar, erőltesse meg magát! És legyen bizalommal! Ez iskola! Aki nem dolgozik, magát zárja ki saját maga az iskolából! Preparálni kell, itt csak angolul beszéljük meg, otthon lefordítják! ...Try to say this sentence with correct intonation!”

Mátyás Sándor naplójából egy kis papírjegyzet került elő, kiderült, hogy Németh László-i idézetet írt rá, Mátyás tanár, íme az idézet:

„Én is egy viccel birkóztam egész életemben. Anyámból kivágtak egy matróz- blúzos, gyorsesző, kötelességtudó, ingerlékeny, és hiú kisfiút, s ebbe belecsukták az apám lelkét, a csillagos éjszakák emlékét, amelyen birtokát őrzött, s a juhászok meséjét hallgatta az Ér menti akiokban.”

Németh László: „Pillantás a jövőbe” c. Cs. m.-i Hírlapban megjelent kulturális mellékletbeli és Mátyás Sándorról írt cikk: „Szentes felől — egyik regényhősömmel — érkeztem meg a Népkerti állomásra. Az az egy nap, amit előzőleg a társaságában töltöttem, jól belerázott a régi vásárhelyi hangulatba. Vendéglátóm szentesi iparosember fia, akit egy öreg nagynéni, s egy festői zsákutcába húzódott házacska várt vissza, ide is nősült; az a másfél évtized azonban, amit Vásárhelyen töltött, nem csak, hogy tökéletesen asszimilálta, de a város egyik nevezetes képviselőjévé tette. Most jól van, mondják a mostohalányai, amikor a kedélyállapota felől érdeklődöm. Megkapta a nagy Országh-féle szótárt és azt tanulmányozza. —

Kérlek, angolul tanulok, — mondja nekem is, amikor jól elkülönített lakásában találkozunk, s kérdem, mit csinál. Amiben azonkívül, hogy aligha van középiskolai tanár, aki jobban tud nála angolul, az a humor, hogy igaz. — S mi a célod vele? — Egy tanárnak mégiscsak illik a szakmájával foglalkoznia. Az idén ugyanis az öt szaknyelv közül az angolt bízták rá, minden osztályban egy tucat gyerekkel, amivel nagyon meg van elégedve. Ha jól kialszom magamat, — mert mindig álmatlanságban szenved, — fölülök a katedrára, segy órán át angolul beszélek; nem érti senki, de én jól elszórakoztatom magam. Amihez persze tudni kell, amit én épp a napokban hallottam, hogy a bölcsészet legjobb orosz—francia szakos hallgatója az O kezéből, s bő ajánlásával került az egyetemre. Könnyen ráállt, hogy átjöjjön velem Vásárhelyre, hisz Ő is azt tartja hazájának. Az úton az én hiányos vásárhelyi galériám gyarapította; a nevezetes emberről beszélt, akit nagy csodálkozására nem ismertem, s aki jelenleg a harmadik egyházat szolgálja, s Tolnában annak idején állítólag mind a négy pártot egymaga szervezte meg...”

204