Tanulmányok Csongrád megye történetéből 18. (Szeged, 1991)

Mátyás Sándorné Báthory Katalin : „Boldog korszak”. Németh László és Mátyás Sándor kapcsolata, összeállította és összekötő szöveggel ellátta: özv. Dr. Mátyás Sándorné Báthory Katalin

Én boldog vagyok, hogy vele egy korban éltem.

Szerencsés is, hogy vele egy városban és egy intézetben dolgozhattam három esztendőn keresztül, és még büszke is talán, hogy az én gondolatom, ha nem is az érdemem, hogy a Bethlen Gimnáziumba hívták meg tanárnak olyan időpontban, amikor az óvatosság, a jó életért való rejtőzködés, a félelem vagy a sunyi oktondiság, ritkábban az egyenes ellenszenv bezárta előtte a kapukat.

Nagy szomorúságomra Szenteshez egy-két mikroszkopikus fonálon kívül semmi sem köti Németh Lászlót, pedig itt is lehetett volna második szülőföldje, itt is lelhetett volna otthonra, amint ezt 1954-ben terveztük, de körülményeim, rajtam kívül álló okok ezt meghiúsították. De még ezután is. Legyünk most őszinték és becsületesek; mi nem is kaptunk rajta, nekünk nem kellett. Hiányzott belőlünk az a bizonyos oltás. Elszalasztottuk az alkalmat, hogy vele találkozzunk, mintha bedugott fülekkel süketek és némák maradtunk volna próféciáira, építőköveket kereső, hívó szavaira még akkor is, mikor nevének árfolyam-ingadozása már megszűnt, és bőven voltak intézetek, intézmények, iskolák és közösségek, amelyek versenyeztek a megtiszteltetésért, hogy körükben hallhassák vagy tisztelhessék. De ez már az életút és nagyrészt intimpistáskodás, aminek ő maga volt a legnagyobb ellensége.

Németh László! Rólad írni majd a jövő század nagy szellemóriása fog; ha lesz. Érdemtelen vagyok arra, hogy a nehéz és erőmet meghaladó, de szép feladatról többet szóljak, még, ha tudom is: Chalepa ta kala.

{Mátyás Sándor nyug. nyelvésztanár) Szentes 1971.

199