Tanulmányok Csongrád megye történetéből 18. (Szeged, 1991)

Mátyás Sándorné Báthory Katalin : „Boldog korszak”. Németh László és Mátyás Sándor kapcsolata, összeállította és összekötő szöveggel ellátta: özv. Dr. Mátyás Sándorné Báthory Katalin

Mátyás Sándor:

NÉMETH LÁSZLÓ

Németh László! Ha olvasom, hallom, vagy leírom a nevet, elnémulok. Agyonnyom, megsemmisít emberi és írói tisztaságának nagyságával.

Chalepa ta kala! Mit mondhatok én róla? Németh László az az író, aki megörökített műveiben mindent magáról, koráról, nemzetéről, sőt minden lényegest az egész emberiségről. Maga alkotta meg írásai kritikáját, s mint magát állandóan elemző boncoló egyéniség (orvos volt) még kritikájának kritikáját is.

Közismert volt róla, hogy nem volt könnyű riportalany. Egy újságíró interjút akart vele készíteni, s azzal bocsátotta el, hogy olvassa el a műveit. Féltek tőle ettől kezdve az avatatlanok, mert ő is bizalmatlan lett mindenki iránt, akit avatatlannak érzett.

Meggyőződésem, hogy Németh Lászlót valaki vagy elfogadja úgy, ahogy van, vagy az ellensége. Minden írónak lehetnek és vannak gyöngébb művei, de azokat nem hányjuk örökösen a szemére, ha jelentősége egyébként vitathatatlan. Ady gyengébb, sőt rossz versei ellenére is Ady. De pályáján, gondolatrendszerében nincsenek törések. Csak fejlődésről beszélhetünk nála, és nem okvetetlenkedhetünk fenntartásokkal, nyegle, vagy szellemeskedő bírálatokkal s megjegyzésekkel, mert olyan nevetségesen szellemi szegénylegények leszünk, mint a különben kiváló művész és író Márai Sándor, aki nem átallotta 28 éves fővel leírni: ...»nehéz volna elvitatni, hogy Ady Endre egyike a magyar irodalom legnagyobb „ripacsainak”«. Hogy ne is említsem Kosztolányi Dezsőt, aki szintén csak maga ellen vétett, amikor Ady Endre sajátos szempontú értékelését közreadta. Emlékeztessek csak Nagy László szép, Adyról szóló költeményére: sajnos, nem tudom szószerint idézni. Nagy László kimondja, nemcsak érzi, hogy aki Ady Endrét még gondolatban is sérti, labancnak is hitvány.

Sokat foglalkoztam látszólag Adyval, mindezt csak azért, hogy világosabbá tegyem azt a párhuzamot, amit Ady és Németh László munkásságában és a magyar nemzeti gondolat és szellem történetében és fejlődésében közöttük érzek. Németh László munkássága teljes egészében töretlen, és ha lehet, csak fejlődésről szólhatunk minden ellenséges vagy ellentétes ,,de” nélkül. Egész élete, minden munkája a nemzeti felemelkedés, a haladás, a jó ügy szolgálatában állott. Szocialista volt, első megnyilatkozásától kezdve az utolsóig. Kritikus helyzetekben féltette az ellenségtől demokratikus vívmányainkat. A művészi tisztaság, és erkölcs tanítója és példaképe volt apostoli életével. Benne csak a gáncsoskodás, vagy az ártani akarás keres hibákat, foltokat. Lukács György szerint az Iszony-ban még — és ezt a meggyőződést mindannyian osztjuk, — ideológus volt. De zászlaján (most művészi értékeire nem is gondolok) mindig a jó ügy, a haza üdve és önzetlen szolgálata volt a jelszó. Nem kellett köpönyeget forgatnia, és ezért érte állandóan annyi támadás jobbról-balról hosszú pályafutása során. Nem egyszer hivatalos hajsza folyt ellene, s csak mikor Népköztársaságunk a Kossuth-díjjal tüntette ki 1957-ben, majd még életében oeuvre197