Tanulmányok Csongrád megye történetéből 18. (Szeged, 1991)

Juhász Kálmán–Lotz Antal : Szerzetesek a csanád egyházmegyében a középkorban

SZERZETESEK A CSANÁDI EGYHÁZMEGYÉBEN A KÖZÉPKORBAN

Juhász Kálmán hagyatéka alapján összeállította

LOTZ ANTAL

Bevezető

Jelen tanulmány nem elszigetelt dolgozat, hanem láncszem kíván lenni. Mégpedig azon egyháztörténeti résztanulmányban, amelyet 1898-ban Szentkláray Jenő indított be. A 19—20. oldalon következő táblázat szemléletesen igyekszik bemutatni, hogy milyen, háromágú könyvsort képzelt el a jeles szerző.1

Visszatekintés a Csanádi egyházmegye történetének megírására.

Szentkláray elgondolása szerint egy komplett egyházmegyetörténetnek három könyvből — netán három különálló sorozatból illik állania. Ebben első a plébániák története. Ő ezt kezdte meg, de 1898-as említett kötetében2 csak a tervének egyötödéig jutott ei. — A munkának azóta sincs folytatása. Időközben a Csanádi egyházmegye nagyobb része a trianoni békekötés miatt két másik utódállamba került. Ott idővel két különálló új püspökséget szervezett belőlük a Szentszék.3 Ezért ezen első, múltat kutató sorozatnak úgy lehetne értelme, ha a mai Magyarországon maradt Csanádi püspökség alá tartozó plébániákat elemezné.4

Amíg az első sor így árván maradt, azalatt a Szentkláraytól másodiknak titulált sorozatnak lett 30 év elteltével gazdája.5 Ez volt Juhász Kálmán, aki a Csanádi

1 A METEM (Magyar Egyháztörténészek Enciklopédikus Munkaközössége) részére elkészítettem „Tíz csanádegyházmegyés historikus pap élete” című 22 gépelt oldalas tanulmányomat. Valamelyik tervbe vett évkönyvükben fogják publikálni, amint Uzsoki András ígérte. Nevük sorrendje, ordinálásuk szerint: Kasics Károly, Varga Ferenc, Rózsa Ferenc Szabó Ferenc, Oltványi Pál, Kováts Sándor, Jászai Géza, Ortvay Tivadar, Szentkláray Jenő, Juhász Kálmán. — L. A.

2 Címe: Csanád-egyházmegyei plébániák I. Aga-Csanád. Temesvár, Egyhm-i kiad., 1898. — Nem a manapság szokásos módszerrel osztotta be, ahogy az új almanachok és sematizmusok írnak. (Tehát a püspökség területén fekvő főesperességek szerint, majd azokon belül az esperesi kerületek, azokon belül meg a plébániák.) Hanem alfabetikus sorrendet vett. A 180 oldalas (!) bevezetője nagy módszertani és távlati terveket árult el. A parókiális történet lett volna öt kötet. —- Még megjegyezzük, hogy a mai Magyarországon lévő Csanádi plébániák közül csak ötöt tartalmaz Szentkláray kötete: Apáca, Almáskamarás, Apátfalva, Battonya, Bánhegyes, illetve azon pár plébánia, amelyek még száz évvel ezelőtt nem voltak templomos helyek, hanem ezen felsorolt öt falu filiái.

3 Romániában Temesvár 1930 óta, Jugoszláviában Nagybecskerek 1987 óta.

4 Történészek szívesen foglalkoznak a közbeeső szervekkel is, mint például a főesperességek, esperességek kialakulásának történetével. A Pfeiffer János-félé Veszprémi püspökségtörténeti sorozat eddigi 14 kötetében is találunk ilyen tematikát. Szentkláray említett kötete a mi tájegységünknél is kötelességének érezte, hogy az általa írt első kötetben ezeket földolgozza. A téma nem egyszerű! Már a pápai tizedszedők lajstromaiból kitűnik, hogy egyes falvak a XIV. századi „mirigyhalál” alkalmából szinte eltűnnek a földről. A másik nagy nehézség a török utáni újjászervezés. A közigazgatást a határőrvidéken közvetlenül Bécs irányította. 1716, majd 1848 utáni időkben hiányzott a megyei élet. Szentkláray megírta, hogy a következő helytörténész-nemzedék milyen módon kutathasson.

5 Életrajza egész részletesen — remélhetőleg a METEM évkönyvben. Rövid összefoglalás pedig a ,,Bevezető”-ben.

17