Herczeg Mihály: A vásárhelyi leventék háborús kálváriája - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 17. (Szeged, 1990)
II. Bevezető
nyákon, de ezer szállal kötődik a városhoz. Ez a leventeünnepély adta évről évre a bemutatkozás lehetőségét. Segítette az identitás-tudat megőrzését. A 30—40 kilométerre nyúló vásárhelyi határból sokat megvásároltak már a szomszéd városok lakói. A köztük meghúzódó, más vallású vásárhelyi lakosság ezeken a leventeünnepélyeken demonstrálta idetartozását. 1930. június 4-én a zászlószentelő levente- ünnepélyen harminchat nemzeti zászlót koszorúztak meg a magyarruhás „koszorús- lányok”. Az orosházi vonattal 400 pusztai levente érkezett. De a határ minden része, minden „alcsoportja”, Tatársánctól Batidáig, képviseltette magát legalább 24 fővel. „Az atlétika minden ágát, továbbá torna, — céllövő, kerékpár és ügyességi tudományukat” mutatta be a másfélezer levente. Két évfolyamot megért ez időben a „Hódmezővásárhelyi Levente” című periodika.3 1931-ben újjáalakult a belterületi „Toldi” Levente Egyesület; elnöke Mokcsay Zoltán főispán, főtitkára dr. Gidófalvi Pál. Megalakult a levente futballcsapat, fejlődésnek indult az ökölvívó szakosztály, a birkózó szakosztály, a női tornász szakosztály. Az országos versenyeken ott vannak a vásárhelyi céllövő- és az atlétikai szakosztály leventéi. A harmincas években általában 5000 leventét emleget a sajtó. Ebből 1933- ban például 2000 vett részt szervezetten a felvonuláson. Ekkor már az évzáró sport- ünnepélynek szerves része a több száz magyarruhás levente „magyar tánca”. Este a Vigadóban bál követte az ünnepélyt.4 1934-ben a városi leventéken kívül fölvonult Belsőerzsébet, Külsőerzsébet, Csomorkány, Csókás, Hatablak, Csicsatér, Alsókopáncs, Felsőkopáncs, Bodzáspart, Nagysziget, Batida, Mágocsoldal, Szikáncs, Gorzsa, Mátyáshalom, Téglásszél, Mártély, Tegehalom, Kutas, Kenyerepart, Külsőszőrhát, Belsőszőrhát, Pusztafekete- halom, Sóshalom és Szőkehalom leventecsapata. Az 1930-as évek nagy gazdasági válsága idején jónéhány „szellemi ínségmunkás” kapott munkát a leventemozgalomban, hogy csak Mónus István, Molnár Sámuel, Schlosszer Ignác, Tompa István, Farkas Imre nevét említsük. Előbb Hahn Elek őrnagy, majd Vén Zoltán őrnagy a kerületi parancsnok. A hódmezővásárhelyi Levente Egyesület elnöke Gábor István, később dr. Osváth Gábor tb. polgármesterhelyettes. A leventeoktatók jelentős hányada a tanítók közül verbuválódott, de voltak főfoglalkozásúak is, mint például Labádi Ernő vagy Rácz István stb. A föntebb mondottak ellenére sokan nem szerettek járni a leventefoglalkozásokra. A hiányzókat büntették. Többen ültek a városházi pincében 1—2 napot. Másokat szocialista meggyőződésük állított szembe a leventével.5 1939 után országosan előtérbe került az intézmény katonai, militarista jellege. Az 1939: 2. te. a hadügyminisztérium irányítása, felügyelete alá helyezte a leventét. Ugyanez a törvény az addigi testnevelési kötelezettséget valójában honvédelmi kötelezettséggé alakította át. 1941-ben kapott saját épületet az intézmény, a Kálvin téri Levente Otthont. A leventekiképzés teljesen állami feladat már ez időben. A 3050/1942. M. E. sz. rendelet megtiltotta a leventéknek a politikai tevékenységet. De ne feledjük, hogy ez nemcsak a baloldaltól, hanem az abban az időben sokkal vonzóbb szélsőjobboldaltól is távol tudta tartani a leventék jelentős részét! Mónus István egykori levente főtiszt mai véleménye az, hogy a leventében nem politizáltak a napi politika szintjén. A kiképzés 1/10 része jutott a nemzeti öntudat ápolására, a hazafias érzés nevelésére és 3 Csongrád Megyei Levéltár Hódmezővásárhelyi Fióklevéltára IV. B. 1406. a. 34/1931. ein. sz 4 A Vigadó a Nyári Színkör közelében állt a Népkertben. Nagytermében kiállításokat, bálákat rendeztek. 1945-ben pusztult el. 5 Hódmezővásárhelyen erős volt a szociáldemokrata párt. Az országgyűlésben 1935—1939 közt a várost Takács Ferenc képviselte. 8
