Herczeg Mihály: A vásárhelyi leventék háborús kálváriája - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 17. (Szeged, 1990)
III. Kollektív emlékezés
5. A vásárhelyi leventezászlóalj utolsó útja — Bizonytalan századok két malomkő között — „A front március végefele már Mosonmagyaróvár felé is közeledett. Az utolsó pillanatban összpontosították a zászlóaljat a továbbmenésre. A cél az osztrák határ felé menetelés volt, gondolom a vezetők abban reménykedtek, hogy mielőtt elérjük a Lajta folyót, az oroszok úgy is utolérnek. Ez a menetelésünk már nagyon „meleg” volt. Az oroszok által belőtt falvak mellett meneteltünk, míg azt hiszem április 1-én (húsvét első napja volt) elértük a határt, a Lajta folyót, Bruck község határát. Az oroszok a nyomukban voltak. Még akkor este mindenkinek el kellett késziteni a saját maga bunkerját. Én is ástam egy kb. 2 m mély árkot, szereztem az erdőben vastagabb fadorongokat, ezt ráraktam az árok tetejére. Erre ráterítettem a huszármentémet, majd még 30—40 cm földet terítettem rá. Ebben „aludtam” az éjjel. Azaz, hogy már nemigen jött álom a szemünkre, mert a Sztálin gyertyák sűrűn bevilágították az erdőt és egy német ütegállás is nem messze tőlünk többször adott le lövéseket. Másnap reggel nagyon rumos feketekávét osztott a konyha. Rajtunk keresztül történt a németek visszavonulása az erdőben. Majd kb. fél kilenc óra lehetett, amikor orosz lovasok jelentek meg és az orosz harcosokkal szemben elkezdtek bennünket visszafelé terelni. Visszamentünk, — közben a németek — gondolom bosszúból igen komoly akna- tüzet zúdítottak a zászlóaljra. A visszavonuló „ellő” kocsijainkat is lőtték a németek. Itt az erdőben többen meg is sebesültek és még halott is volt. Én egy sebesültről hallottam, azt hiszem a 3. századból való Becsei Imre, akit a győri kórházba szállítottak. O gazdászgyerek volt, a vásárhelyi mezőgazdasági szakiskolát végezte el annakidején. De hallottunk az egyik századparancsnok sebesüléséről is (Ács főhadnagy).” (Török Pál) „1945. március hó 25—26-a körül indultunk el Mosonszentjánosról, Moson- szolnok irányába, majd a Fertő-tó mentén vonultunk, eközben az éjszaka a németek körülfogtak bennünket és lefegyverezték a vonuló leventealakulatokat, illetve a parancsnokokat, mert csak ő nekik volt hadifegyverük. A leventéknél csak leventepuskák voltak.21 A lefegyverzéskor én a nálam levő leventepuskát bedugtam a lovaskocsi aljába és így a németek nem tudták elvenni. 1945. április hó 3-án érkeztünk a Lajta partjához, a Bruck-királyhidai erdőbe. Itt letáboroztunk és beástuk magunkat.” (Imre István) „Ott Mosonszolnokon én bekerültem a Varga Lajos pékségébe, azután később a Szvitli István pékségébe. Ottan már mindig Bécs felől dübörgőit az ég, mert bombázták az amerikaiak mindig. Mosonszolnokon is egy ilyen sérült Liberátort lelőttek. 21 Lásd 15. jegyzetet. A Parndorfot Eisenstadt-tal összekötő műúttól északra történt a tisztek „lefegyverzése”. 59
