Herczeg Mihály: A vásárhelyi leventék háborús kálváriája - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 17. (Szeged, 1990)
III. Kollektív emlékezés
indulásra. Tompa ismert arra egy nádközötti falut.15 El is értük, de a falu az SS által és egy óriási tank által már meg volt szállva. Magyarázat nem volt, nyilvánvaló, hogy el akarunk bújni. Tompát megpofozták, majd a fiúkat kezdték kirabolni, órát, töltőtollat kerestek. Egy tiszt észrevette és megakadályozta, hogy ezt folytassák. Kikísértek bennünket a Bécsi országúira és kellő fenyegetések mellett útnak indítottak. Zurndorf után Párndorfot is elhagy va Bruck előtt, a Lajta keleti oldalán nagy erdőségek vannak.16 Ide mentünk be és vártuk a front áthaladását. Talán két napi pihenés után észrevettük, hogy az erdő között egy tisztás van, ahol 5—6 őz toporgott. Keletre az oroszok voltak, a nyugati részen meg mi. A tisztás széléhez kúszva, próbáltam távcsővel megállapítani a helyzetet, de alig vettem a távcsövet a szememhez már zörgött is a fejem felett a golyó.” (Bakó Károly) „1945 januárjában hatodmagammal a századtól megszöktem. Haza akartunk jönni, de a körülmények nem engedték. így a mosonmagy aróvári leventeotthonban jelentkeztünk. Besoroltak az ottani leventék közé.” (Bakos János) „A kisebb korosztállyal együtt voltam ugyanúgy, mint a többi, egészen Nagy- igmándig. Ott lemaradtam egy háznál. Ott fogtak el a nyilasok, igazoltatás közben. Ott voltam egészen januárig. Akkor a katonaszökevényekkel együtt elvittek egészen a német határig. Ott voltunk egészen a háború végéig. Nevet nem tudok mondani, mert el voltunk szigetelve a külvilágtól. A katonákat kiszedték közülünk. Volt köztünk menekült is. A háború vége felé volt köztünk amerikai és orosz katona is. A front után mi a szovjetekhez kerültünk. Vagy tíz napig gyalogoltunk. Akkor be- vagoníroztak bennünket. Magyarországon keresztül vittek bennünket keletre, a Kárpátok felé. Egy magányos kis állomáson kidobtam egy kis levelet. A vasutas elküldte a szüleimnek. Meg is kapták. így tudták meg, hogy élek. Máramarosszigeten át vittek ki. Százan voltunk egy vagonban. Egy csésze vizet és egy csésze főtt kukoricát kaptunk. Vorosilovszkba kerültem lágerbe. Közel volt a Donyec folyó. Nagyon rossz koszton dolgoztunk. Sokan elhullottak. Öt-hat napig én is voltam kórházban, vérhasban. A fiatalok jobban bírták. Olyan volt, hogy a bazár helyén fölszedtük a diny- nyehéjat, a kukoricacsutkát. Dolgoztam szénbányában, téglagyárban, kolhozban, gipszgyárban. 1947. október 30-án értünk Máramarosszigeten át Debrecenbe. November elsején jöttem haza a szülői házhoz 20 forint gyorssegéllyel, 40 kg súllyal, okásan, mint levente.17 Az volt a felirat az állomáson: „Hitler elvitt — Rákosi hazahozott!” (Bakos János) „Mosonszolnokon a téglagyárnál lemaradtunk, Kovács Lajos őrmester vezetésével, 1945. március 31-én.18 Fogságba kerültünk 1945. április 2-án. Győrben a Vadász laktanyában volt a fogoly tábor. Odavezettek bennünket. Onnan 1945. május 26-án Magyaróváron keresztül haladtunk. A tecuci fogolytáborban két napot töl15 Többen állítják (Nagy Ernő, Olasz Sándor, Tárkány Szűcs Imre), hogy a századuk járt Nezsi- derben, a Fertő tó partján, (ma: Neusiedl am See, Ausztria). Az 1989. évi nosztalgia-kiránduláson elmentünk oda is. Felismerték a környezetet, megmutatták a helyet, ahol a tisztjeiket a németek „lefegyverezték”. Valóban úgy tűnik, hogy letértek a Bécsi útról, délre kalandoztak a tó felé, amiből nem lehetett más következtetés, hogy „szabotálnak”. 16 Parndorf Moson vármegyei község volt, a nezsideri járásba tartozott. Körülötte terült el az erdőtlen parndorfi síkság, amelyen 1848. december 16-án vívott csatában a magyar honvédeket visszaszorította a császári sereg. Ennek a katonai gyakorlótérül használt területnek a szélén volt az az erdő, ahová a leventék behúzódtak. 17 OK, oroszul=okás, teljes testi legyengültség állapota. 18 Helyesen: Hegyeshalom előtt, a téglagyárnál. 46
