Herczeg Mihály: A vásárhelyi leventék háborús kálváriája - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 17. (Szeged, 1990)

III. Kollektív emlékezés

a másik nevére nem emlékszem. Ez a század, Zirc mellett, Kardosréten volt elszállá­solva. Mi többen egy nagy ököristállóban helyezkedtünk el. Jó volt azért, mert meleg volt. De itt már menni kellett dolgozni, mégpedig csúnya nehéz munkát. A dudari vasútépítésnél, az úgynevezett „Nagy bevágásnál” kellett volna dolgozni, de nekem a csizmám, amiben elmentem ekkorra már a sok gyaloglástól kilyukadt. Ezért nem kellett kivonulnom, addig míg bakancsot nem kaptam. Bizony a koszt itt is siral­mas volt. Naponta csak gyenge rántott leves „zupa” meg sárgaborsó, ezt is itt ismertem meg. Bizony az éhségtől szédelegtünk. Volt egy kis pénzünk, amit még itthonról vittünk, és a répaszedésért is kaptunk keveset, de a boltban élelmet nemigen lehetett kapni.” (Berta Imre) „Zircen a beosztás szerint az 550/5. században, Bakó százados vezetésével, hegy­átvágási munkán (vasútépítő) voltunk, kb. november 8—10-ig. Ekkor egy szakasz vezetésével bízott meg a százados úr és kivezényelt a Dudar közelében lévő vitéz Valla ezredes birtokára, Tündér majorba répaszedésre, ami kb. 2 hétig tartott. A munka befejezésekor a birtok tulajdonosa megjelent és emberi mivoltából kivet­kőzve ordított ránk, mert a munkánkkal nem volt megelégedve, és mert ő magyar királyi honvédezredes volt. Idegesebb emberek felháborodva, nyugodtabbak türel­mesebben vették tudomásul.9 A répaszedési munkáinkat Csetényben folytattuk. Ott emberségesebb bánás­módban és megfelelő élelmezésben részesültünk. Számtalanszor felmerült bennünk a kérdés, hát ezért kellett hazulról eljönnünk? A mi munkánk eredménye, a mi termé­nyeink mind a földeken és a földekben volt, a hódmezővásárhelyi pusztán. Hát van ember, aki ezt az intézkedést megérti? Na, de részünkre ez a pofon, csak a kezdet volt, a többi esemény szinte hihetetlennek tűnt nekünk is, akikkel ez megtörtént. 1944. december 8-án megszüntették a csetényi munkáinkat és berendeltek bennünket Kardosrétre, ahol közölték velünk, hogy holnap reggel indulunk Komá­romba és onnét ki tudja hova! Több napos élelmet kiosztottak közöttünk és pró­báltak vezetőink megnyugtatni bennünket.” (Király Mihály) „Zirc érintésével mentünk vitéz Valla Ferenc vezérezredes birtokára a Tündér­majorba. Éjfélkor érkeztünk meg és nagyon megörültünk, mert meleg szállással vár­tak bennünket. Akkor még kaptunk kb. fél liter meleg tejet is. A majorban volt egy helyi iskola, ezt rendezték be nekünk szállásnak. A falak mentén szalmát terítettek le körbe, ez volt a fekvőhely. A meleget egy fatüzelésű vaskályha szolgáltatta. Tüzelő­anyag volt bőven itt a Bakony közepén, hiszen a major is gyönyörű fenyvesek között helyezkedett el. Október 22-én vasárnap pihenőnapot kaptunk, voltak akik aludtak, mások a környéken megnézték az erdőket, hegyekben gyönyörködtek. A hegyek új­donságok voltak nekünk alföldi gyerekeknek. A gyalogláshoz nem sok kedvünk volt, mivel korábban volt benne részünk bőven. Azért sem volt, mert a ruházatunk, főleg cipőink nagyon tönkre men a talpaik vagy teljesen elkopott, vagy leszakadt. Én is cipőjeim talpát a cipő fejéhez zsineggel kötöttem fel. Hétfőn, 23-án mentünk dolgozni, a felszedett cukorrépát fejeztük le a levelétől, majd kupacokba raktuk és a levelével letakartuk. Az első héten végig mindennap ezt csináltuk, de néha rövid időre abba kellett hagyni az eső miatt. A következő hétre teljesen elromlott az idő, szüntelenül esett az eső, ezért ki sem kellett menni dolgozni. Közben azok, akiknek teljesen tönkrement a cipőjük, kaptak kiselejtezett katonai bakancsokat. Az osztás kezdetén még minden bakancsnak volt párja még ha nem 8 A Valla család nyugatra menekült, ma MÁV gyermeküdülő működik a kastélyban. 35

Next

/
Thumbnails
Contents