Herczeg Mihály: A vásárhelyi leventék háborús kálváriája - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 17. (Szeged, 1990)
V. Dokumentumok
Nem mindönki szeret dógozni ennyire. Ha ügyetlenködik, rácsapnak körmire. Éjszaka mönt lopni a vasúthoz Tóth fát, mögfogták s ott köllött hagynia a zsákmányt. Csikós bajtársam is elkapta a gépszíj, előbb száműzetés, majd hiányzott hét szíj. Hat darab már megvan, egyetlen a híjjá, ezt majd Muzsik koma hátából hasíjja. Sok-sok csudák közül halljatok most éggyet: Hegyi Marci bajtárs kémikussá vedlett. És most mindig azzal öli önön magát, hogy mögszüntesse a rajta esött hibát. Terikéről szintén essék pár szó köztünk. Ne mondja, hogy hozzá mán hütlenök lőttünk. Hiszen úgyis könnyen sírásra áll szája: nagyon hiányzik a mögszökött Jóskája. Emlékezzünk pár szót, kedves tanárunkról értünk izzadó Tar János bátyánkról. Ki, míg a káplán úr nótákat kottázott, a többi bajtárssal lassacskán elázott. Ez volt nagyjából a mi csodaszázadunk. Magas létszámunkra mindég büszkék vagyunk. A 210-ből már 180 mögszökött s mire ideértünk, majd kétszázötven lőtt. Kosztunk jó. Hetenként ötször van babgulyás. Ezért oly hangos a munkára vonulás. Tejfel helyett bizony hajnalban van kellj fel Ha még nem vagy köztünk, gyere pajtás csapj fel. Fogoly magyar reggeli imája A vonat egyhangú zakatolása hallik Hosszú szerelvény fut a síkon át Lezárt vagonban, szuronyos őrök közt Fogoly magyar virrasztja át a hosszú éjszakát. Társai alusznak. Nehéz sóhajok szállnak A zsúfolt tömegből az ég Ura felé A meggyötört, virrasztó fogoly felül és Imát mormol, könnyei folynak befelé. 245
