Herczeg Mihály: A vásárhelyi leventék háborús kálváriája - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 17. (Szeged, 1990)

V. Dokumentumok

nak. Amikor elszakadt, megdrótoztam, aztán áttértem a mezítláb járásra. Hetek múltán a talpam megkeményedett. Sértetlenül masíroztam egy összepréselt bádogforgácsból álló dombon, megrakott noszilkával. (Kétszemélyes teherszállító eszköz.)

Jegyzet: 6. század 33. brigád.

Kiég.: Sikeresen alkalmazták a kollektív teljesítménybérezést. A téglamunkánál a norma túlteljesítéséért többletkenyér jár, brigád szinten. A 33. brigád nagyrészt jó fizikumú legényekből állt, így a többség igényt tartott a ráadásra. Én nehezen bírtam az iramot, de fogolytársaim engem is kegyetlenül hajtottak.

Jún. 28. cs. Kiég.: Nincs bejegyzés, de emlékszem erre a napra, minthogy ez volt a 20. születésnapom. Nem elég, hogy a családomról nem tudok semmit, ők se rólam ezen a napon, még egy féltégla ráesett a meztelen lábamra. Ezt hamar kihevertem.

Jún. 29. p. Nem vonultunk ki, névsorolvasás, adminisztratív vacakolás.

Kiég.: Ekkor történhetett, hogy minden nálunk lévő papírt, így az érettségi bizonyítványomat is ki kellett teríteni a sáros talajon. A sárnyomok most is meglátszanak rajta.

Júl. 1. v. Ma is dolgoztunk.

Kiég.: Az egyik vasárnap egy kolhozba vittek bennünket. Valamilyen sárga virágú gyomot kellett kiirtani. Valaki kitalálta, hogy csak a sárga virágot szedjük le. így aztán hamar végeztünk, nagyot pihentünk és a végén megdicsértek bennünket.

Jegyzet: Élelmezés: 3-szor 20dkg kenyér, 1 kanál cukor, 3-szor kása, borsó, csalán, káposzta stb. leves-(-esetleges normatúlteljesítési ráadás.

Júl. 9. h. Napfogyatkozás.

Jegyzet: Vasárnaponként tüzelőhozás, gyomlálás stb.

Júl. 16. h. Mint gyenge munkaerőt Poltavába vittek. Vonaton. Tábor: Puskin u. 107. Orvosi vizsga: 3-as.

Kiég.: Itt jut eszembe egy őr-sztori. Az őrök lehettek egyénenként szimpatikusak vagy ellenszenvesek. Volt, aki szerette a magyar dalokat és volt kedvenc „száma”. Davaj szpivaty, da vaj kapuszta!” — mondta az egyik poltavai őr kivonuláskor és akkor azt kellett énekelnünk, hogy „Káposzta, káposzta, téli-nyári káposzta...” A rossz emlékek közé tartoznak azok a nagyon fiatal Sztálin-fiókák, akik Karlovkán rövid ideig szolgáltak mellettünk. Ujjuk szinte mindig a ravaszon volt, úgy néztek ránk, mint akik most látnak először eleven fasiszta fenevadat. Ellentétük volt egy nagyon barátságos öreg harcos, aki legfeljebb primitív elképzeléseivel bosszantott bennünket. Egyszer pl. így vigasztalta a magyar foglyokat: „Nálatok otthon Berlinben minden ház le van bombázva, ennivaló nincs. Amíg Berlinben rendbe jönnek a dolgok, addig itt jó sorotok lesz.” Csak gondolatban szálltam vele vitába. Pl. így: „Nézd öreg, én nem berlini vagyok, hanem hódmezővásárhelyi. Nálunk nincsenek a házak lebombázva és én otthon többet és jobbat ennék, mint itt a lágerparancsnok.” Egyszer Poltavában munkába vagy a lágerbe menet megláttuk az utcán Karlovkából ismert öreg barátunkat. A foglyokból spontán üdvrivalgás tört ki, a bennünket kísérő őrök ijedten kapkodták a fejüket.

Júl. 17. k. Fertőtlenítés.

Júl. 18. sze. II. zászlóalj 2. század 2. brigád (Hartyányi).

Jegyzet: Munka az állomásnál a Lokomotív gyárban.

Júl. 29. v. Fertőtlenítés, ránk sor nem került, holnap.

Júl. 30. h. Munka nincs, fertőtlenítés. Orvosi vizsgálat: 2-es. 1. század 3. brigád. (Hartyányi).

231