Herczeg Mihály: A vásárhelyi leventék háborús kálváriája - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 17. (Szeged, 1990)

V. Dokumentumok

megint. Ezután Lacival fát mentünk vágni, kenyérért. Minden este kapunk egy-egy karéjt, igy elég, néha még segíteni is tudunk.

Mosonszentpéter február 13. kedd.

Hó és eső esett, váltakozva. A rossz idő ellenére munkába kellett állnunk a magyaróvári úton. Később azonban szép idő lett. Dél felér iadó lett, mert angol gépek repültek el délnek. A Mosonszolnokon lévő légvédelem tüzelni kezdett, majd egy gép kivált a többi közül, magasságából veszítve rohamosan lefelé indult. Ekkor kapta az első találatot, majd rövid idő múlva 11 ejtőernyős ugrott ki a gépből. Ebben a pillanatban tűntek el a légvédelem gránátjai a szárnya tövében. Majd égve egy másodperc múlva robbant. Hatalmas darabokban, zizegve közeledett a földhöz. Majd még órák múlva is égett. Késő este volt, mikorra az ejtőernyősöket összefogták és megkezdték kihallgatásukat. Szép magas amerikai fiúk voltak. Este a szálláson erről beszélgetett mindenki.

Mosonszentpéter február 14. szerda.

Ma is részt vettünk a karbantartási munkálatokban. A kényszermunka 1 órakor ért véget. Ma is szép idő van. Az a szerencsénk, hogy az idő jó hozzánk. Délutánt a szálláson töltöttük. Este fát vágtunk egy kis kenyérért. Lacival hazafelé igyekeztünk egy-egy karéj kenyérrel. Miután rangunkon alulinak tartottuk, hogy Bosnyák Zoltán zászlós úrnak köszönjünk, az utcán tartott erkölcsi oktatást, persze nem nagy sikerrel.

Mosonszentpéter február 15. csütörtök.

Folytatjuk munkánkat a magyaróvári úton. Kedvünk nem sok van, így talán semmi értelme nincs munkánknak. Hiába vannak a tisztes urak, nem ad már rájuk senki. Két óráig tartott a munkánk és csak ezután kaptunk ebédelt. Délután a szálláson végeztünk javítási munkálatokat, ruháinkon. Éjszaka 10—11 óráig őrségben voltam.

Mosonszentpéter február 16. péntek.

Nagy örömök közt mentünk fürödni. Eltartott egész délig, de az idő nem számít ebben az esetben. A szálláson szalmát cseréltünk. Sajnos holnap munkára megyünk, nem nagy örömünkre. Lajos ma éjjel őrségben van.

Mosonszentpéter február 17. szombat.

Kezdődik a mai nap is útjavítással. A csornai utat javítgattuk, nagyon tönkre van téve. A munka sehol sem halad. Délután ruháinkat kefélgettük, csupa sár minden rajtunk. Este nagyon sokan jelentkeztek fegyveres alakulatokhoz, én is inkább vállalnék mindent, mint a lapáthurcolást. Egyik ismerősöm sem jön és én magam vadidegen alakok közt nem érzem jól magam, ezért letettem ideiglenesen róla. Talán nekik lesz igazuk, de én minden esetre inkább lennék katona, mint tróger.

Mosonszentpéter február 18. vasárnap.

Végre sikerült ma templomba menni. Délután olvasgattuk otthon a szentjánosi propagandista termékeket, nincs más. Talán csak így vasárnap érezzük elhagya- tottságunkat, ebben az idegen faluban. Este parancskihirdetésen megtudtuk, hogy tífuszoltást kapunk rövidesen. Nagyon belemerültek a fiúk a kártyázásba.

225