Herczeg Mihály: A vásárhelyi leventék háborús kálváriája - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 17. (Szeged, 1990)
V. Dokumentumok
nekünk nincs tétünk, de legalább megfürdünk. Mert hideg vízben és vödörben nem lehet tisztálkodni. Vacsora után kenyérért mentünk át a szomszéd pékhez. Kaptunk 1-1 kg-ot. Mosonszentjános január 13. szombat. Ma az első csoporttal mentünk fürödni. Egy órahosszáig tartott a fürdésünk közös levegőn, meleg vízben. A szálláson kicserélték a szalmánkat. Most már égető kérdés az a rugófa, holnapra meg is valósítjuk. A kis kötélre is szükség lesz, mert János már nem bír magával. Mosonszentjános január 14. vasárnap. Reggeli után megtudtuk, hogy mivel a százados véleménye szerint a magyar leventének nem az istállóban van a helye, ezért Szentpéterre egy vendéglőbe mentünk át. Nehéz volt megválni erről a helyről, melyhez hasonló még nem volt sehol. Idegenek nyújtották, idegeneknek. Szállásadónk neve: Frunnel János, Óvoda u. 26. Itt Szentpéteren egy jó meleg kocsmahelyiségben vagyunk, a harmadik század irodájában. Itt vagyunk mindannyian, képviseljük az első századot — Boros, Szilágyi, Lukács, Bánfi, Zelenka, Nagy. Délután 2 órakor szemlén voltunk. Mosonszentpéter január 15. hétfő. Reggel 1/2 7 órakor volt ébresztőnk. Megmosakodtunk, majd Szentjánosra reggeliért mentünk. Utána Lajossal fűrészt készítettünk, majd kimentünk öten fát vágni. Az itteni erdőben lévő fákat ritkítottuk meg. Ezt még ma fel is vágtuk. (Ahol mi vagyunk, ott melegnek kell lenni!) Este Jánossal átmentünk a volt gazdaasszonyunkhoz. Az megígérte, hogy minden este ad egy kulacs tejet. Lajos ma éjszaka őrségben van, őt is beosztották. Nagyon nehezen tudtam elaludni, nincs hálótársam. Mosonszentpéter január 16. kedd. Nagyon bajos átjárni minden étkezésre naponta háromszor. Ma már reggel is kaptunk tejet a volt gazdánktól. Egész nap kenyeret pirítottunk, olvasgattunk.. Este kenyérért mentünk a szomszéd faluba. Mosonszentpéter január 17. szerda. Reggeli után meleg alsókat vételeztünk. Én bakancsot is kaptam. Délután Tompa főhadnagynál fát vágtunk, Lajossal. Mivel a századból többen hiányoztak, este menetgyakorlaton voltunk. János ma éjjel őrségben van. Az éjszaka feltűnően jól aludtam. — I. naplóm vége. — Mosonszentpéter január 18. csütörtök. Ma hét órakor volt ébresztőnk. Reggeli után ismét fát kellett vágnunk. Délután a Frank gyár udvarán meghallgattuk Rajniss Ferenc miniszter beszédét „Dugó a Dunán” címmel. Rámutatott az elmúlt rendszer hibáira, melynek hátterébe húzódott meg Horthy és báró társai a zsidókkal együtt. Ezek voltak a vámszedői. „Horthy a hazaáruló, árulása után is a németek oltalma alatt távozott a Várból, a német követség oltalma alá ajánlotta magát.” Ma ezek a fiatal német katonák áldozzák fel fiatal életüket fővárosunkért, akiknek akkor ő hátat fordított. Ezek véreznek most hazájuktól távol érdekünkért, ezek védik ma Buda ősi várát. Majd hozzánk szólt. „Tudom, nehéz az életetek, tudom, nélkülöznötök kell, de ezt mondom, tartsatok ki, 220
