Herczeg Mihály: A vásárhelyi leventék háborús kálváriája - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 17. (Szeged, 1990)

V. Dokumentumok

Ma kedvetlen munkánk semmit sem ért. Kedvünk még akkor fogyott, mikor rágondoltunk, hogy ma ünnep van és minket mégis munkára hajtanak. Munkánk végeztével elindult a megtört sereg a szállásra. Senki talán ránk sem gondolt vezetőink közül, csupán a szomszéd barakk katonái hívtak be karácsonyi megemlékezésükre. Itt egy pár sorral pesti pap ecsetelte sorsunkat. Tavaly még együtt ült a család, ma széjjelszórva ki tudja merre hánykolódik a szeretet éjszakáján. Ki tudja várnak, még? Talán csak éppen én hiányzóm? Ezen töprengtünk egész nap, egész éjjel.

Komárom 1944. dec. 25. hétfő.

Ma másik századok mennek munkára, mi templomba megyünk. Talán először mióta otthonról eljöttünk. Megölik a szeretetet. A háborús készülődés már itt is látható. Páncélosok a templom előtt, menetelő katonák mindenfelé, a szeretet napján. Az ágyúdörgés hangja mély, még fokozza ezt a kavarodást. Délben két orosz gép a hídon lévő forgalmat zavarta géppuskatüzével. Mindenünk össze van már pakolva, vajon most merre, hova megyünk. Merre, megtépázott országunk földjén?

Komárom 1944. dec. 26. kedd.

Hajnali három óra óta riadóztatnak bennünket és azóta felkészülten várjuk az indulást. 120-an vagyunk most már abban a szobában, ahol 60-an is nehezen fértünk. Ilyen éjszakánk még alig volt. Egész nap nem következett be az indulás. A Dunán fölfelé rengeteg uszály igyekszik, nehéz rakománnyal.

Gönyü 1944. dec. 27. szerda.

Ismét nagyon hideg van. Az egész éjjel felkészülve egymás hegyén-hátán fekszünk. 1/4 kiló kenyér, 5 dkg gyümölcsíz kiosztása után útnak indultunk, Komáromnál reggel 8-kor. Ácson keresztül Gönyűre 21 km-re az út, mindenütt a Duna mellett vezet.

Ács 1944. dec. 27. szerda amúgy tiszta út, most tele autóronccsal, lóhullával. Ácsnak hatalmas pályaudvara van a műút mellett. Nagy cukorgyára. Gönyű szép, rendezett falu a Duna partján. Kikötője is van. Itt egy magyar hajósnál vagyunk szálláson. Lajos, János és én vagyunk itt.

Pinyéd 1944. dec. 28. csütörtök.

Reggelit a folyamerők laktanyájában katunk. Hideg, szeles időben indultunk útnak Győrön keresztül Pinyédre. Győr—Pinyéd 19 km. Győr: már a város szélén bombatölcsér, bombatölcsér mellett. A város gyárnegyede borzalmas képet tárt elénk. Hajdani hatalmas gyárak romokban hevernek. A Duna parti repülőgyárat és munkásnegyedeket szinte elsöpörte a szörnyű támadás. Ezek többé nem alkalmasak arra, hogy a háború szolgálatába állítsák őket. A város maga gyönyörűen megmaradt, csak a gyárak melletti utcák szenvedtek a tűztől sokat. Sz. kir. város, hajdan hatalmas forgalma lehetett, ma egyik legfontosabb csomópont. Átmentünk a Rábán, Rábcán fél óra gyaloglás után elértük Pinyédet. Az egész falu két sor ház a Rába partján, de ezt se kímélték meg, mert néhány száz háza közül fele romokban hever. Én a falu szélén kerestem magamnak szállást egy magyar családnál. Jánosnak, Lajosnak is itt lett hely, mert négyen elférünk ebben a szobában. Itt mindjárt ebédet kaptam, várom a többi fiút. Sajnos nem jöttek meg még estére sem, pedig mindenki számára van hely. Minden házban ma este csak nekünk főztek.

Komárom 1944. december 24. vasárnap.

217