Herczeg Mihály: A vásárhelyi leventék háborús kálváriája - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 17. (Szeged, 1990)

V. Dokumentumok

Reggel 9 órakor kimentünk munkára. Lajossal együtt krumplit földeltünk. Ebben a munkában mi már szakértők vagyunk. Munkánk megfelelő. Ez sokkal jobb munka, mint répát szedni a sáros földön. Este Csimasz (Szakái) fajbalháit terelte karámba. Ő a tenyésztője. Azonban már kezdenek megfogyatkozni — a tetűk is.

Peré 1944. nov. 28. kedd.

Ma igen hűvös, esős időre virradtunk. Ma folytattuk a földelési munkánkat. Este visszagondoltunk hányt életünkre, mely az elhurcolás óta megtörtént velünk. Ma két hónapja, hogy hontalanok, bujdosók vagyunk saját hazánkban. Két hónappal ezelőtt még nem gondoltunk ezekre a nélkülözésekre, melyek azóta naponként merülnek fel.

Pere 1944. nov. 29. szerda.

Ismét a megszokott ködös idő van. A krumpliföldelésnél dolgoztunk ma is Lajossal. A többi fiúk répát szednek. A munkateljesitmény megfelelő. Ebédszünetben egy forrásban gyönyörködtünk. Nagyon sokszor gondoltam Bálintra, a nagy festőre. Vajon ő most merre rója a nagyvilágot. Szeretnék vele egy beszélgetést folytatni.

Pere 1944. nov. 30. csütörtök.

A hónap vége van és még nagy szerencsére nagyon jó idő van. Ma is Lajossal répát szedtünk. Elértük a legnagyobb négyszögöl teljesítményt. Persze ahol mi ott vagyunk, ott vagy megy a munka, vagy nem, de inkább „megy”. János sajnos csak munkafékező. A répát egy völgyben szedjük. Este Lajossal megpokrócoltunk egy talpnyalót. Ezután Hajdú az egész szobát kivonultatta. Mikor kifelé mentünk, mindenki hátrafelé igyekezett és ártatlanságát magyarázta. Persze a főbűnös az élen halad a legjobb kedvvel. Várva a fenyítést a legjobb ambícióval.

Pere 1944. dec. 1. péntek.

Ma ismét répát szedtünk, nem nagy örömünkre. Hajdú Imre is meg van elégedve munkánkkal. Este Lajossal megint gondoskodtunk arról, hogy senki meg ne fázzon. Igen sok változó hír van megint!

Pere 1944. dec. 2. szombat.

Reggelre fagyott. Kellemetlen volt a fagyos répát szedni. Este ólmos eső esett. Éjszaka állandóan érkeztek menekült állatok a Lepsényi uradalomból. Ismét utolért bennünket a háború vérzivatara.

Pere 1944. dec. 3. vasárnap.

Négy órakor volt ébresztő. Kihordtuk a szalmát és összecsomagoltunk. Mindannyian nagyon vártuk ezt a napot, hogy megszabaduljunk a tétünktől. Ekkor jött a hír, hogy nem lesz fertőtlenítés. Nagy felháborodást keltett ez a hír köztünk. Mindegy, bele kellett nyugodni. Ezután jószágokhoz osztottak be bennünket. Én és Lajos disznókanászok lettünk. Délután már mint hentesek szerepeltünk.

Pere 1944. dec. 4. hétfő.

A megrakott szekereket pakoltuk le, melyek Lepsényből érkeztek. Már ismét hallani a mély morajlást, mely mindenüvé utánunk ért. Minden percben várjuk továbbindulásunkat. Éjszaka megfürödtem, ki tudja mikor tudunk megint tisztálkodni.

Pere 1944. nov. 27. hétfő.

213