Herczeg Mihály: A vásárhelyi leventék háborús kálváriája - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 17. (Szeged, 1990)
IV. Egyéni emlékezések
Az egyik Ottó nevű pesti fiú odaszólt, hogy ne lopja a kenyeret, nem ezt ígérte nekünk. Erre újra határtalan méreggel neki esett Ottónak, már úgy nézett ki, hogy megüti. Nem ütötte meg. Mikor elcsendesedett mindenki, eszegettük a kenyeret. Egyszer csak Ottó felállt, az érintett napi adag kenyerét nyújtotta a rabló felé. Ez meg ott ülő helyzetében csak néz-néz, biztosan nem hitt a szemének, hogy igaz amit lát. Ami az embernek az életét jelenti ilyen körülmények között, attól egy ördög képes lesz megválni. Szépen visszatolta a kenyeret tartó kezét Ottónak, és azt mondta: „nye nada ti kusej” (nem kell, te edd meg). Nagy jelenet volt, ettől a hatalmas, hóri- horgas embertől, aki addig úgy tüntette fel magát, hogy neki senki ellent nem mondhat, az ő szava, cselekedete nem bírálható. Ő addig lelopkodta a dekás pótdarabkákat és szépen megeszegette hatalmi jogon, igaz, hogy tudta, nem nyíltan. Most meg a felajánlott nagy darabot visszautasította. Attól kezdve ez a nagy ember átadta az elosztás jogát az egyik magyar fiúnak. Már december lehetett számításaink szerint, amikor eljött a nagy nap és kimozdítottak helyünkről, és megint kevertek. Fürdőbe menés következett, teljes személyi holminkkal. Vajon onnan hová, előre nem tudtuk. Mert ha mindent kellett vinni, annak az a jele, hogy változtatjuk helyünket. Amikor a fürdőből megyünk vissza százasával a börtön épületébe, már nem arra, amerre eddig voltunk. Másik emelet, másik cella, a dróthálók labirintusában az ember alig tudott eligazodni. Amikor sorba engedtek be a cellákba, látom, hogy ide sokkal több ember befér. Számolnak befelé, egy, kettő, három és így tovább. Akikkel eddig együtt voltam, az orrom előtt bementek és nekem meg néhányunknak a következő cella jutott. Mivel általában a sor végére igyekeztem, így én teljesen lemaradtam az enyéimtől, tehát új környezetbe kerültem. Nekik, az őröknek teljesen mindegy volt én melyikbe kerülök, de nekem nem. Valószínű nagyobb csoportokban számoltak ők, lényeg, mindenki ajtó mögött legyen mihamarabb. Később ellenőrzéskor úgyis kiderült ki melyik cellában van. Ahová bekerültem rengeteg ember volt és a középen álltak, a falnál körben ültek- Hányán lehettek? Ekkora szobában ennyi ember. Te jó Istenem; mi lesz itt éjjel, ha le kell feküdni, hogyan jut itt mindenkinek fekvőhely? A helyiség túl kicsi volt a zsúfoltsághoz. A paplanomat nagyon szorongattam, jól össze volt tekerve, de mégiscsak látszott a piros színű paplan formája. Igyekeztem azzal a néhány társammal együtt maradni, akik véletlenül velem maradtak még. Nem sok esélyem maradt közelükben tartani magam. Mindenki lökött rajtam egyet, ki erre, ki arra. Nyomban észrevettem, itt jól össze vannak keverve az „ördögök” a „sakálokkal”. Az ördögök álltak természetesen a szoba közepén és közöttük szimatoltak a kis tolvajok. Nézték, kinek mekkora batyuja van, mi lehet benne? Milyen az öltözéke, mit árul el, gazdag vagy szegény csóró, itteni értelemben véve. Vajon van-e még levetkőzni való valamelyiken? Szóval, mint a hiénák a sztyeppén kutattak az új áldozatuk után. Előbb szokás szerint ők ajánlottak valamit, kedvezően csalogatva az illető esetleges kíváncsiságát. Ha nem állt szóba sem vele, akkor már előre kitervelt módon közülük né- hányan addig lökdösték, mintha véletlen lenne, hogy a szorongatott tarisznyáját, batyuját vagy elejtette, vagy egyenesen ki is vették a kezéből és tovább bújva, eltűntek a tömegben. Egy-kettő elébe állt, mit akar, maradjon a helyén nyugton, mert nyomban nyugtatót kap a fejére. Közben jól ráléptek a lábára nyomatékül, vagy jól tökön rúgták. Az kell még a törvények eligazodásában, hogy a tolvajok egymástól soha nem lopnak, amíg van ördög közöttük. Különben is nekik minek sokat gyűjteni, hisz ott a nagy lehetőség minden nap újra. Csere-beréltek, üzleteltek. Ha éhesek, egy darab kenyérért is adnak egy cuccot, amit azelőtt lopnak el a másiktól. A ruhafélék örökké vándorolnak, hol ingyen, csak úgy, vagy élelemért. No de honnan van élelemtartalék? Pl. ilyen helyen is sok az új jövevény, akik azért ezt, azt, ha még volt 197
