Herczeg Mihály: A vásárhelyi leventék háborús kálváriája - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 17. (Szeged, 1990)

IV. Egyéni emlékezések

mért — foglyok ürítették, hiszen elég gyorsan megtelt. Másutt már nemigen lehetett latrinát ásni, mert a nagy zsúfoltság miatt az épületek között hely máshol nem volt.

Magyar pékekből, ill. aki „péknek” vállalkozott, az oroszok irányításával kenyérsütödét szerveztek. Itt sütötték meg a hatalmas tömegnek a napi kenyéradagot. A kenyér tégla alakú, orosz kenyér volt, ezt négyfelé vágtuk a kenyérosztás után és egy-egy fogoly negyed kenyeret kapott naponta, ez a napi egyszeri levessel elég volt. Illetve elégnek kellett lenni. Naponta egész nap „piac” volt, ahol hihetetlen áruk jelentek meg. Az ember nem tudja, hogy azután, hogy mindent elvettek a foglyoktól, honnan volt ez az „áru”. Itt a fő cseretermék a cigaretta volt, mert ez is fejadag volt. (Hogy naponta hány, nem emlékszem már.) Mi nem dohányoztunk, így a cigarettát mindig elcseréltük kenyérre. Ugyancsak az oroszok irányításával a magyar foglyok egy fertőtlenítő kemencét építettek. Ez olyasféle alagút volt, ahol elől berakták a tetves ruhákat, s ez vándorolt végig a kemencén, a forró gőzben, a végén aztán a tetűk elpusztultak. Persze, ha véletlenül a ruhában maradt a nadrágszíj, akkor ez bizony tönkrement. De már az első hét után (mert már igen gyakran fertőtlenítették ilyen módon a ruhákat, sikerült is a tetveket elpusztítani, s a járványt megelőzni) ismételték.

Napközben persze nem nagyon tudtunk az időnkkel mit csinálni. A beszélgetni- való időnként elfogyott, főleg az otthoniakon járt az eszünk. Különösen, amikor megjelentek a hazai látogatók. Egy időben a tábor kapujánál a hozzátartozó bejelentette, hogy kinek hozott csomagot és ezt ismertették. Rendszerint a fogoly meg is kapta, némi ellenszolgáltatás fejében, amit az őröknek adott.

Aztán megszervezték a kollektív munkát, főleg hullák eltakarítására, eltemetésére. Egy csoporttal én is vállaltam munkát. Mórra mentünk, ahol az erdőben egy kastélyt kellett rendbe tenni és fát vágni. Itt viszonylag szabadon mozoghattunk, még hozzátartozókat is fogadhattunk volna, de hozzánk (hozzám, meg Giliczéhez) otthonról nem tudott senki eljönni. De a faluban egy címre levelet lehetett küldeni, így aztán részint rólunk tudtak odahaza, részint mi is megtudtuk, hogy otthon nincsen semmi baj. Ez megnyugtatott bennünket. Itt kb. két hónapig lehettünk, aztán visszamentünk a táborba. Ekkor már nyár volt. Az udvaron napoztunk. Hiányzott a vitamin a táplálkozásunkból, nekem furunkulosok keletkeztek a derekamon, Miska, nyomta ki, mikor megértek, mint egy kisebb zöldhagyma feje, olyan gennyes valami jött ki, máig meglátszik a nyoma. De ebből is kigyógyultam. Később volt a vérhas, így kerültem a betegszázadba, meg a kórházba, amiről már írtam. A laktanyafogolytábor falai mentén út húzódott, ezen a civilek nem járhattak, de amellett lévő járdán már igen. A táborból naponta többször — amíg a kavics tartott, amihez a leveleket kötöttük, amíg még volt valamilyen papírunk — leveleket dobtunk ki, amit a járókelők felszedtek, postára adtak és itthon anyám is kapott kb. 15 levelet azalatt a 4 hónap alatt, amíg Fehérváron voltam.

A táborban a kultúréletet is megszervezték. Nem egyszer volt sikeres hangverseny, neves, fővárosi művészek felléptével, akik szintén itt voltak foglyok. Sose feledem el Vecsey: Valse triste-jét, amit többször játszott egy kiváló hegedűművészünk, a nevét már elfelejtettem, meg én trombitán. De volt színi bemutató is. A női szerepeket persze szintén férfi játszotta, kitűnően. Legalábbis a „nő” illúzióját keltette. Hiszen itt már hónapok óta erőteljes férfiak ezrei szenvedtek nők nélkül, mi is ilyen vágyaktól voltunk gyötörve, még a rossz táplálkozás se csökkentette a nemi vágyat. Nem emlékszem, miként küzdöttük le.

Naponta többször volt sorakozó. A táborból nem lehetett megszökni, legfeljebb, ha valaki kiment munkára. Úgy emlékszem sok szökésről kaptunk hírt. A hiányt aztán az őrök úgy pótolták, hogy az utcai járókelők közül kiegészítették a fogolylétszámot. Vita nem volt! Ezek aztán - mint említettem 30-40 ezren - kikerültek a

143