Herczeg Mihály: A vásárhelyi leventék háborús kálváriája - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 17. (Szeged, 1990)

III. Kollektív emlékezés

19. Politikai tájékoztatás

Hágai Egyezmény 18. cikkely:

„A hadifoglyok vallásukat egészen szabadon gyakorolhatják, ideértve a hitfelekeze- tük isteni tiszteletén való részvételt is.”

Szinte hihetetlen, hogy a politikai agitáció, az átnevelés milyen kis nyomot hagyott az emlékezetben. Pedig hát azt hihette volna az ember, hogy ennek a hadseregnek első feladata lenne az átnevelés. A kétszáz visszaemlékező közül mindössze kettő tesz erről említést:

„Akkor mindig azt mondták, hogy eljövünk haza, mert megegyeztek, hogy eljövünk haza. Igen ám, csak hogy akkor Nagy Ferenc disszidált, aki itt volt valamilyen vezető, már nem tudom, miniszterelnök-e, nem-e, nem tudom. És akkor megint az öreg oroszok azt mondották, hogy örüljetek, hogy itt vagytok, mert még lehet, hogy ellenforradalom lesz nálatok. Na evvel mink megnyugodtunk, de hát azért csak vágytunk haza.” (Kovács Dávid)

„Még az erdőkitermelésen történt. 1945 karácsonya előtt politikai szemináriumokat tartottak. Itt tudtuk meg, hogy az USA és a SZU között elmérgesedett a viszony. Egy orosz főhadnagy azt mondta, nem tudnak minket hazaengedni, mert az USA háborút akar indítani a SZU ellen. Attól az időponttól kezdve a kosztunk is rosszabb lett. Eddig néha kaptunk amerikai konzervet is.” (Gy. Molnár Imre)

Többszöri nógatásra, mások is mondták, hogy tényleg még szeminárium is volt néha. De különösebben nem ragadta meg őket. A helyi sajtóban is szinte alig maradt nyoma ezeknek. Egyszer- kétszer említette az újság, hogy „Hetenként több este antifasiszta gyűlésen vettek részt.. ”38

„A barakkban szólt a rádió, kapták rendszeresen az „Igaz szó” című hadifogoly újságot.”38 Ennyi az egész.

38 Független Újság, 1948. május 5. 38 Vásárhely Népe, 1947. június 19.

127