Herczeg Mihály: A vásárhelyi leventék háborús kálváriája - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 17. (Szeged, 1990)

III. Kollektív emlékezés

13. A ruházatról

„Ruházatunk egy évig az volt, amiben kivittek, aztán kisebb javításokat a szabók és a suszterek végeztek, de ruhacsere az nem történt. Majd egy év után, folyamatosan fehérneműváltás volt.” (Kajtár Lajos)

„Aztán szeptemberben, vagy októberben nagyon hidegek voltak már akkor, osztották ki a meleg ruhát, addig sem strózsák, sem pokróc, sima deszkán feküdtünk.” (Kovács Dávid)

„Elég késő ősszel kaptunk köpenyt meg téli ruhát, de alsó ruhát nem kaptunk. Már soknak csak a nyaka volt meg az ingnek, a gatyának meg a korca.” (Lakatos Tóth István)

„1945 tele nagyon hideg volt, sokat fáztunk, rossz ruhánk volt, fatalpú cipőnk, kimustrált katonaköpenyek. A lágerben fűtés nem volt. Kint a gyárban a kohók és kemencék köribe húzódtunk melegedni, meg a föld alatti aknákba elvezetett hőcsövek szolgáltak melegedőül.” (Szuromi József)

„A ruházatunk abból állt, hogy ócska katonaruha, a lábunkra pedig fa klumpa, amiben szörnyű rossz volt a járás. Ha lehetett nem is húztuk fel, hanem vállunkon vittük, mert ott kellett neki lenni.” (Berta Imre)

„Tiszta alsóneműt a fürdőben válthattunk hetenként egyszer, szappant kaptunk egy darab havi ellátást. Felső ruházat ellátása is megfelelő volt. Általában német ruhákat kaptunk és őriztük az eredeti katonaköpenyt, ruhát amit még itthon szereztünk. Télire orosz vattás nadrágot, pufajkát és halinacsizmát kaptunk a zord időjárás miatt.” (Gy. Molnár Imre)

„A felsőruha meg úgy rohadt le rólunk. Az nem volt mosva. Ha mi kimostuk nyáron, akkor ki lett mosva, ha nem, akkor úgy rohadt le rólunk a bakancs is meg a többi is. Mikor annyira rossz volt, akkor kicserélték, ha volt a raktárban, ha nem, akkor meg járt abban a rongyosban. Vagy lopott, meg amit csak el lehet képzelni.” (Messina János)

„Katonaruha volt rajtunk, először civil volt persze, aztán mikor az elrongyoló- dott, adtak katonaruhát. De ott a fogolytáborban mi úgy csináltuk, hogy a magazinban — ez ilyen ruharaktár ■— ha nem vette észre az, aki kiadta, mi adtuk lefele a rosszat, ő adta a jót, és mi eladtuk a civileknek a jót és ő pénzzel megtoldta. Mert a civilek még majdnem rongyosabbak voltak, mint mi. Csak erre ráfizethetett az ember, mert ha megismerte a magazinos, hogy ez pár nappal ezelőtt cserélt ruhát, bizony annak súlyos következménye volt.” (Csűri György)

104