Tanulmányok Csongrád megye történetéből 16. (Szeged, 1990)

Szentes múltja a földrajzi nevekben

határát nem tudták vagy nem jelölték ki, az ilyesféle területeket és mezőt, amelyek ugyanazon Rekettyésen kívül estek, közös mezőként és közös használatra maguknak a feleknek hátrahagyták ugyanazok egyetértésével. Az említett Másegyház (nevű) pusztától magának a Rekettyés (nevű) rétnek az oldalán, a déli részen tovább mentek nyugat felé, és számos helyen ugyanannak a rétnek az oldalán határjeleket jelöltek meg és helyeztek el, amikor Szenílászló felé mentek, két bizonyos halom körül, amelyek közül az egyiket, tudniillik a déli részen levőt Koszoróshalomnalc nevezik, a másikat, az északi részen lévőt pedig Nagyhalomnak hívják, amelyek között a körtefa bizonyos bozótja mellett ugyanazon két halom között elhelyezve egy feltűnő határjelet állítottak. Továbbá innen még bizonyos szántóföldeken észak felé haladva hasonlóan több határhalmot állítva, amikor a derék, választott férfiak és határjárók a Rekettyés nevű rétnél ugyancsak egy bizonyos úthoz, amely Szentlászlóból az említett Fábián Sebestyén (nevű) faluhoz vezetett, tartott vagy ment, értek, annak az útnak mindkét oldalán nagy és feltűnő határjelet állítottak... ” (BO. 1.141).” (Blazovich László: A Körös— Tisza—Maros köz középkori településrendje 18—19.).

A középkori határjárás leírásában a földrajzi nevek segítségével ráismerhetünk a tájra: Ecser, Rekettyés, Rekettyés oldal ma is élő nevek. A leírásban szereplő Nagyhalom azonosítható a Fekete-halommal, a Koszoróshalom pedig a Nagy-Koszorússal. A Koszorús név a XX. században kihalt: a Nagy-Koszorús Mikec-halom lett (környéke Mikecz-föld, és a halmon a Mikecz-tanya volt), a Kis-Koszorúsnak viszont a gyűjtés idején már nem volt neve, a halom belesimult a partvonalba. A Veker által ölelt kajáni részben van a Temető-halom és a Köves-halom. A terület gazdag avarkori leletekben (K. J. 54., 61.)

Kaján nem nagy határrész, mindössze 58—60 tanya volt rajta. Jómódú parasztparasztgazdák lakták. Iskolája, köre, boltja, kovácsa, malma volt. Ezek közelében épült fel a felszabadulás után Kajánújfalu. Két határrésznek a neve a földrajzi adottsággal függ össze. Vekerhát, Vekerzug. Yekerhát kis határrész, mindössze 26 tanyával. Iskolája is volt. Vekerzug a Veker kanyarulatában van, körül fogja a Veker (40 tanya volt rajta). Ebben a határrészben ásták ki a régészek az 1940-es évek második felében a híres szkíta sírt az Ágas-halom oldalában. (Lovas-kocsi temetkezés — a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzik.) Vekerzug az 1840-es térképen Ó-tőke része.

A tőkei határ és Bökény

Kistőke és Nagytőke együtt Szentes legnagyobb kiterjedésű határrésze volt, a többi pedig a legkisebbek közé tartozott. A tőkei határ vizekben gazdag világának emlékét őrzik az ármentesítéskor mederbe terelt erek nevei: Alsó-Önesi-, Gólyáséri-, Keskenyéri-, Szászéri-, Tőkeéri- csatornák. A Tőke-ér yolt a legjelentősebb az erek közül, amely Jaksortól gyűjtötte össze a vizeket, és hozta a Vekerbe. Ugyancsak a vízivilágra utalnak az 1840-es térképen szereplő más földrajzi nevek is: Hosszú-hát, Diny- nyés-sziget, Szász-sziget, Rókás-sziget.

Tőke földje nagy pusztulásoknak volt tanúja. A naiv névmagyarázatban is a pusztítás-pusztulás motívum a meghatározó elem: „Tőkét erdőség övezte. Jött a háború, nem tudtak kilátni, kivágták a fákat. Magasan vágták ki. Nagy tőkék maradtak — innen a neve Nagytőkének.” A középkori falu nevének magyarázata: „...Ond vezértől származtatott Bor-Kalán nemzetségnek egyik hajtása, Tőke úr szállta meg ezt a helyet s az itt kialakult falu az ő nevét vette fel” (N. I. 55.). „1488. évben Thenke helységet a Zelemériek bírták” Zs. M. I. 107.).

43