Tanulmányok Csongrád megye történetéből 16. (Szeged, 1990)

Szentes múltja a földrajzi nevekben

határrészéből jöttek kapálni, aratni, „akkor a csillagos ég alatt háltak, a kocsin.” Szentlászló nem nagy határrész, kb. 60—65 tanya épült rajta.

Szentlászló, Nagynyomás, Nagyhegy találkozásánál van a. Besenyőhalom. Fontos tájékozódási pont volt. A Besenyőhalom napjainkra eltűnt különböző földmunkák következtében. Leletmentő ásatást múzeumunk 1975-ben végzett, és a régész különböző kultúrák nyomaira bukkant. Megállapítása szerint a halmot a kincskeresők többször feldúlták, a rablógödrök közül három későközépkori. A leletmentő munka közben középkori falmaradványokat találtak: „...— egyhajós Árpád-kori templo- mocska részben kibányászott falainak csonkjait találtuk meg, nevezetesen a bal diadalív indulását és az oldalfal egy darabkáját. Ä félköríves szentélyzáródás helyén mindössze egy kiszedett fal foltja mutatkozott.” A leletek alapján feltételezhető, hogy sírkert volt a templom körül (Hegedűs Katalin: Jelentés a szentes—besenyőhalmi ásatásról = Csongrád megyei könyvtári füzetek 8. 5—8. o.). A kincsrablás történetét a Petrák krónika is megőrizte. „Szentes Városában az 1566-ik esztendőben a töröktől való félelemből az Aradi káptalan minden kintseit és irományait Szent Lászlóra hozták mivel Szent Lászlót az Aradi káptalan bírta, és Szent Lászlói határba eső Besenyőben egy kriptájban rejtették mejek mái napig is ottan lapanganak ámbár az emberi kezek a hagyomány szájról szájra maradása után a mai időben az úgy nevezett Besenyői halmot tsak nem fenékig kiásták de a sok ember csontokon kívül semmi másra nem akadtak.” A Besenyőhalom jelentőségét sokszor kiemelték az öregek: „régen Szentesre csak Besenyő felől lehetett begyünni.”

A Veker jelentős folyó voltát az is bizonyítja, hogy a közelében épült Szentlászlón kívül még Ecsert és Veresegyházát is éltette. Mindkét település Árpád-kori volt.

Ecser 1138-ban már szerepel az oklevelekben: „Álmos herceg a dömösi pré- postságnak adta 65 kenyéradó szolgával” (ÁTMF. 894.). „Eredetileg kun szállás, majd kun falu volt” (Zs. M. I. 97.). 1566-ban pusztult el, és sohasem épült újjá (N. I.

44.). A Petrák krónika szerint: „Nagyobbatska falu v. hejség lehetett... mutatja a Szentegyház formájának a nagysága mely Szent egy ház egész az 1750-ik tetély nélkül puszta falai épen állottak hanem 1751 és 1752-ikeszendökben dőlt és omlott le ...” A templom romja ma is őrzi a település emlékét. (A templomromot az Országos Műemléki Bizottság az 1960-as években felújította.)

A középkori Veresegyháza helyének meghatározása bizonytalan a hiányos oklevéli adatok miatt (ÁMTF. 907.). „Nevét templomáról — mely égetett téglából épült s kívül vakolatlan falával vörös színt mutatott — kapta” (N. I. 57.). „Az -egyháza f-temnioma) végű falunevek a tatárdúlás után keletkeztek, mikor a fölégetett faluból csak a templom nagy romja maradt” (Kálmán Béla: A nevek világa 164.). Tehát nevének utótagja pusztulására utal. Veresegyházát „1443-ban mint a tatárjárás óta puszta birtokot említik Csongrádban...” (ÁMTF 907.). 1498-ban ismét faluként szerepelt az oklevelekben, 1596-ban viszont végleg elpusztult, sohasem épült újra (N. I. 58.). A Petrák krónika az 1685. évet jelöli meg: „Veres egy háza ... Szentegyházát a faluval együtt... a török elpusztította...”

Ecser és Veresegyháza határrészek már igen távol vannak a várostól. Ecser a nagy kiterjedésű határrészek közé tartozott: hivatalosan is megkülönböztettek Belső- és Külső-Ecsert. Külső-Ecser legnagyobb része legelő volt. (Belső-Ecseren 92, Külső- Ecseren 71 tanya épült.) Belső-Ecsernek iskolája is volt. Veresegyháza viszont kis határrész, kb. 1200 kát. hold 22 tanyával.

A kajáni határrész sajátos formájú: déli nyúlványa a Veker kiemelkedő partja. Ennek a nyúlványnak a Külső-Ecser felőli részét Rekettyés oldal-ként emlegették a legöregebb adatközlők a hatvanas években, ugyanis Rekettyés vele átellenben, a fábiánsebestyéni határban van. Az említett nyúlványon, a partos részen dél felé halad40