Tanulmányok Csongrád megye történetéből 16. (Szeged, 1990)
Szentes múltja a földrajzi nevekben
Dónát Dónát neve egy középkori mezőváros emlékét őrzi. „Donát-tornya 1437. év előtt a Hód és Vásárhelyhez tartozó Donath Thornya helységet Csanád vármegyében és Tamási Henrik kezén találjuk. Az ő magtalan halála után Zsigmond király Hunyadi Jánosnak adta, róla pedig Mátyás királyra szállott. Ezen helységek hol oppidum (mezőváros), hol possessio (birtok) néven fordul elő és 1437. évben Békés, 1455-ben Csanád, 1463-ban Arad, még ugyanezen évben Békés, 1490, 1495. évben Békés megyében merül fel. Ma Donát puszta Szentestől keletre a Kórogy-ér mellett” (Zs. M. I. 87.). Nagy Imre Szentes monográfiájában a Donáttornya névmagyarázatot is olvashatjuk: „Szentes külterületének keleti szélén fekszik Donát nevű határrész, mely hajdan a környék egyik legnagyobb virágzó mezővárosa (oppidum) Donáttornya volt. Nevét alapítójától, Donát úrtól vette, ki tornyos templomot építtetett. Ez időben még igen ritka volt az Alföldön a torony s így a földesúr nevével a torony is névadója lett a helységnek. Donáttornya a Mágocs és Kórógy erek egyesüléséből származó szegletben állott s többször emlegetett sáncait és vízárkait ez a két ér, akkor még eleven folyócskák táplálták” (40. o.). A század első évtizedeiben a szentesi régészek feltárták a templom alapjait, „...amikor is üszkös falmaradványok között igen sok embercsontra találtak. A csontok szétszórt helyzete s a tűzvész kétségtelen nyomai azt bizonyítják, hogy nem rendesen eltemetett hullák csontjai, hanem a helység felégetése és elpusztítása alkalmával a templom sáncába menekült védekező s végül legyilkolt lakosság maradványai” (N. I. 40.). Kovalovszki Júlia az 1950-es évek elején terepbejárásakor a következőket tapasztalta: „A falu helye a Kórógy és Mágocs ér összefolyásának zugában van, de a település nyomai megtalálhatók a Kórógytól K-re lévő területen is kb. 2—300 m hosszan az út mindkét oldalán. Néhol meg lehetett állapítani a házak helyét is” (73. o.). A mezőváros 1561-ben már néptelen volt (S. L. 109.). A település is végleg a 15 éves háború idején (1596) pusztult el (N. 1.4L). A mezőváros földesura, birtokosa elég sűrűn változott a török hódoltság idején. Védelmi sáncainak maradványai máig hatottak az ott lakók képzeletére, hiszen a nagyüzemi gazdálkodás megszületéséig a tájékozódásban fontos szerepet töltött be a középkori Donáttornya megtalált helyéhez közel lévő Sánci—Rác-tanya. (A Május 1. Tsz. kisebb központja.) A Petrák krónika szerint: „Donát, mejnek még az 1700-ik év elején földes Urának téglából épült sántzokkal körülvett palotája és annak az udvarán lévő kis Templom falai leégve pusztán állottak. Hanem azután a következő években a Szentesi lakosoktól elpusz- títtatott a tanyákon belölle kutakat és kéményeket raktak mivel azon zavaros időkben az akkori elöljárók nem gondoltak vélle. Lakosai reformátusok voltak elpusztulása után Szentesre költözködtek.” Donáttornya pusztulásának egyik oka, hogy az őt éltető Kórógy, amely akkor még folyó volt, veszélyeket is rejtett. A mezőváros földrajzi adottságaiból is következett, hogy fontos átkelőhely is volt. (Pkr. szerint, Halasérnek, Potykásérnek is nevezték.) Bizonyításul álljon itt a XVIII. századi úthálózatot ábrázoló térképrészlet: 20. sz. térkép. A Kórógy folyó nevét Anonymus is említi, ui. a „Kórógy vize mellett ütött tábort a Böldi réven átkelő Ösbő és Velek kapitány serege, mikor Mén-Marót bihari vezér ellen mentek. Egykor valószínű a Kórógy-csárda közelében volt a kompja, tehát a mai Holub-malommal szemben. Pais Dezső szerint a Kórógy név a kóró köznév gy 35
