Tanulmányok Csongrád megye történetéből 16. (Szeged, 1990)

Farkas József: „Földet és jogot a népnek” (A függetlenségi baloldal útkeresése. Sima Ferenc útja a radikalizmusig)

szem porán!” Befejezésképpen — s nem lehet célzatosság nélkülinek tekinteni — Anglia példáját hozza, ahol a parlament előtt Cronwell szobra áll, aki lefejeztetett egy királyt, mert jogtipró volt. „íme a népszabadság szimbóluma!”253

Sima Ferenc anélkül halt meg, hogy fiára büszke lehetett volna, a korai halál ettől az érzéstől is megfosztotta, pedig Sima László hű maradt apja minden szavához, nem csupán átvette a zászlót, hanem azt meg is emelte. Szentes történetírója, 1919- ben a megyei direktórium elnöke, 1944 után az új közigazgatás egyik megszervezője folytatta apja megkezdett művét, kiadta az Alföldi Ellenzéket Molnár Jenő segítségével és maga állt a mozgalom élére. A harc tovább folyt a két tábor között. „Igenis arra törekszünk, hogy a Sforza Pallavicini bérgyilkos vérdíjként szerzett földjét az állam kisajátítsa és parcellázás útján annak a magyar népnek adja, melynek ahhoz örök joga van.”254 — írta az Alföldi Ellenzék. Az eszmék továbbéléséről tett tanúságot Varga Dezső református lelkész cikke is, aki azt írta, hogy a földosztás vádjából annyi igaz, hogy követelik a hitbizományok megszüntetését, a nagybirtokok állami kisajátítását és bérbeadását, vagy kedvező fizetési feltételek melletti kiosztását. Majd a bibliát idézgeti, hogy a szocialisztikus nézeteket alátámassza. Úgy véli, hogy a szocialisztikus eszméket vallásos mezbe kell öltöztetni.255 Varga tiszteletes cikke arra utal, hogy ezek a törekvések már olyan erősek voltak, hogy az elől az egyház sem térhetett ki. Szerinte Sima telepítési akcióit Kossuthtal beszélte meg, — Kossuth ekkor már nem élt — nagyapját Kossuth egyik bizalmasaként említi. Sima, állítása szerint, négyszer járt Turinban Kossuthnál és levelezésben állt vele. Bár a források hiánya miatt az utóbbi nem zárható ki, mégis inkább szépítésről van szó. Az unoka szerint Sima Ferenc „elsőként követelte a nagybirtokrendszer felszámolását és a 3 millió koldus földhöz juttatását.” Bánffy azzal akarta elhallgattatni, hogy felajánlotta neki a közlekedési tárcát, ha lemond elveiről. Párbajait úgy tünteti fel, hogy azok felülről jött inspirációkra születtek, mert Bécs és a kormány meg akarta öletni. Vad- nayt azért küldték Csongrádba főispánnak, hogy Simát ölje meg párbajban, stb.256 Ez utóbbi kitétel Szentesen is ismert.

Az unoka állításai nem igazolhatók, de jelzik, hogy azok a törekvések, amelyeket Sima Ferenc képviselt, idegenek voltak Bánffy Magyarországától és Vadnay Csong- rád megyéjétől. Sima egyik erjesztője, előkészítője volt a radikális párti törekvéseknek, mindenekelőtt az első polgári képviselő volt, aki a földosztás követelését megfogalmazta a parlamentben. Törekvései valamivel megelőzték Várkonyi fellépését, így hatása a Várkonyi-mozgalomra valószínűsíthető. Várkonyi maga nem volt a földosztás híve, az általa vezetett mozgalomban azonban egyre erősebben fejeződött ki a föld utáni vágy, melynek megfogalmazása hasonlított Sima által képviselt gondolatokhoz. Ha nem is közvetlen hatásról volt is szó, de a két eszme azonos talajból táplálkozott, később pedig egyre inkább összecsengett. Sima Ferenc kiállása és tevékenysége nem maradt nyom nélkül, erősítette a Várkonyi-, majd a Mezőfi-mozgalom törekvéseit és végül Áchim András vezette Parasztpárt kérdésfelvetését. Tragikus bukásával és halálával bizonyára veszített a magyar progresszió is, mivel Sima azon politikusok közé tartozott, akik képesek lépést tartani a fejlődéssel, már amennyire

253 Alföldi Ellenzék 1903. január 17.

254 Uo. 1903. január 21.

255 Uo. 1902. december 25.

256 A cikkek az Amerikai Magyar Világ 1974. június 30., ill. július 14-i számaiban jelentek meg. (Vasváry-gyűjtemény. Somogyi Könyvtár, Szeged.)

Mä