Tanulmányok Csongrád megye történetéből 16. (Szeged, 1990)

Farkas József: „Földet és jogot a népnek” (A függetlenségi baloldal útkeresése. Sima Ferenc útja a radikalizmusig)

felkiáltással.239 240 Nem a legkorrektebb eljárás volt, de Vadnay törvénytelen lépésével szemben és az ellentábor módszereit ismerve aligha tehetett mást a Sima-párt. A kellemetlen botrány a parlamentben is folytatódott, meginterpellálták Széli Kálmánt az ügy kapcsán, aki ígéretre kényszerült a szentesi választás tisztaságának biztosítására. Táviratilag hívta fel az alispánt, hogy a választások tisztaságáról gon­doskodjék.210 A távirat a legjobbkor érkezett, mert már vér folyt Szentesen. A feb­ruár 2-ára tervezett választási nagygyűlésre érkező Molnár Jenő fogadtatását fojtot­ták vérbe a csendőrök. Sima Ferenc kivonult az állomásra mintegy 3000 fő élén, ekkor történt, hogy egy provokált incidens során mellének szegezték a szuronyt, de csupán ruháját és fia, Sima László kabátját szúrták át. Ekkor kelt védelmükre Ber- náth Sándor mérnök, Molnár unokaöccse. A csendőrörsvezető „hallgasson ön, mert rögtön a hasába mártom a szuronyt” szavak kíséretében háromszor megszúrták. Egy szúrást a nyakára kapott.241 242 243 (20 napi kórházi ápolásra szorult.) Ilyen előzmények után február 4-én a szavazás már békésen folyt le. A választási elnök csupán Molnár híveinek lassú szavaztatásával operált, de nem ért el célt, mert hamarosan kiderült, hogy Molnár megválasztását nem lehet megakadályozni. Végül Molnár 1001 szava­zatot kapott Dienes 807 szavazata ellenében és fölényes győzelmet aratott. A Szentesen teljesen ismeretlen és jelöltként még nem szereplő Molnárt Sima szavára képviselővé választották a szentesiek. Este 20 ezer ember jelenlétében vehette át a mandátumát. Sima Ferenc ismét győzelmet aratott. így értékelte ezt a közvéle­mény is. Az ország minden pontjáról érkeztek a gratulációk, táviratok, nem Mol­nárhoz, hanem Simához. Szinte minden újság foglalkozott az eseménnyel és az ered­ményt Sima győzelmének tudta be. A Pesti Hírlap kiemelte, hogy Molnár a Páz- mándysták és a szocialisták nélkül is fényesen győzött. Mezőfi a híveit tartózkodásra szólította fel, úgy ítélte meg, hogy itt a függetlenségiek marakodnak egymás között. A Berliner Volsblatt helytelenítette Mezőfi magatartását, szerinte a szocialistáknak Simára kellett volna szavazni. Petit Jurnál c. párizsi néplap egyenesen arra hívja fel a szocialistákat, hogy akkor cselekednének helyesen, ha Sima mögött sorakoznának fel az agrárszocialista párt érdekében. A Figaró Molnár győzelmében Sima és az igazi demokrácia győzelmét méltatta. Kiemelve, hogy Sima mindig ellenzője volt a hármas szövetségnek.212 A szentesi választás számos tanúsága közül kiemelést érdemel a Függetlenségi Párt valódi arculatának lelepleződése. A két frakció országos vezérei már elfelej­tették Sima obstrukciós érdemeit, a Bánffy rendszerével vívott kemény csatáit. Bajba került, hát bölcsen elhatárolták magukat tőle és készek voltak Vadnayval is szövet­kezni a mandátumért. A két frakció egymással is keményen harcolt. „Rodhadt par­lamenti ellenzék!!” — vonta le erről az elvtelen torzsalkodásról a következtetést a Csongrádmegyei Ellenzék.213 Mindebből következett, hogy Molnár Jenő nem volt szívesen látott képviselő a parlament egyik oldaláról sem. Egy ideig tanácsosnak tar­totta, ha fel sem szólal. Jellemző, hogy a már említett véres incidenst, amely Bernáth mérnökkel történt, is csak egy évvel később tette interpellációja tárgyává. A szó­széken is rendre támadások érték, s valószínű a folyosói beszélgetések sem voltak kellemesek számára. Szemébe vágták, hogy Sima jóvoltából lett képviselő. Molnár tehetségben és kiállásban messze elmaradt Simától, az ő személyét nem helyettesít­239 Csongrádmegyei Ellenzék 1900. január 26. 240 Uo. február 4. 231 Uo. február 2. 242 A hazai és külföldi lapok Választással kapcsolatos tudósításait ismerteti a Csongrádmegyei Ellenzék 1900. február 7., 9. száma. 243 Uo. 1900. február 4. 343

Next

/
Thumbnails
Contents