Tanulmányok Csongrád megye történetéből 16. (Szeged, 1990)

Farkas József: „Földet és jogot a népnek” (A függetlenségi baloldal útkeresése. Sima Ferenc útja a radikalizmusig)

cikkeiben, vagy nem létező vagyont és részvényeket vettek leltárba. Az ügy kapcsán Sima elvesztette a Szentesi Lap nyomdavállalatát, majd a Szentesi Lapot is a csődtömeghez csatolták.

A csőd kihirdetésével tulajdonképpen semmi nem ért véget, mert azt Sima hívei megye szerte — teljes joggal — egyetértelműen politikai üldözésnek vették és a Csongrád megyei állapotok ismeretében országosan is hasonló visszhangja volt az esetnek. A csőd gyakori buktatási eszköz volt akkor Magyarországon és Csongrád megye vezető rétegét is beleszámítva, szinte mindenki ellen csődöt lehetett volna indítani. Az ingatag vállalkozások és adósságok révén. „Hisz alig van ma ember, akinek adósságai ne volnának. És ha ez másokban nem bűn, miért bűn egyedül Sima Ferencben? — teszi fel a kérdést az ellenzéki Szabadság c. lap, majd így folytatja — Miért abban a férfiúban, aki ellen évek óta folytat egy rendszer élet-halál harcot? Megmondom én; azért mert Sima Ferenc szegény ember. Közhit szerint szegény tanító volt. Ennek tehát nincs joga úrrá lenni. Ez az amiért Simát veszni engedik... Az ilyennek lehet egeket csapkodó igazsága, üldözőinél ezerszerte tisztább jelleme, ezekéhez nem is hasonlítható nemes lelke, ha nincs pénze, vesznie kell, mert ma szegénynek lenni bűn.”210 Hasonlóan gondolkodtak Csongrád megyében is, így Simából nem bukott ember lett, mint ahogy Vadnayék híresztelték, henem egyszerre mártír. Ez pedig addig nem ismert ellenállás kibontakozásához vezetett az egész megyében.

Már a csőd kihirdetése után, május 22-én 20 ezer ember gyűlt össze Szentesen, hogy tüntessen Sima mellett, választó és nem választó polgárok a megye minden pontjáról. A fáklyás felvonulással egybekötött tüntetés, majd az azt követő nagygyűlés egyik napról a másikra gyűjtötte egy táborba a megye egész ellenzékét, mely addig jócskán széthúzott, Sima mellett. A fő mozgató Hegyi Antal csongrádi plébános, Sima egyik legközelebbi híve volt. A népgyűlés hangulatát és Sima Ferenc népszerűségét leginkább kifejezi Haás Juda felszólalása, aki a következőket mondta: „Én Mindszent város független polgárai nevében és megbízásából felszólítom a főtisztelendő Hegyi Antal urat, a csongrádi küldöttség elnökét, vegye kezébe a keresztet, járjon vele faluról-falura, házról-házra, s én mint zsidó vallású magyar polgár hűségesen fogom követni a keresztes papot, mindenüvé elmegyek vele — hogy önvédelemre szólítsuk fel a megtámadott Csongrád megyei népet, a törvényt és az igazságot győzelemre segítsük.” „Elfogadom a felszólítást — válaszolta Hegyi plébános — és válaszolok is rá. Kezembe veszem a keresztet. És indítok olyan keresztes háborút, amilyen nem volt a világon, hogy egy katolikus pap keresztet vett a kezébe s mellé áll egy zsidó, hogy együtt bejárják az egész vármegyét. Katolikus pap és zsidó fog kezet abban a példa nélküli háborúban, hogy a mi kálvinista vezérünket ne csak megmentsük, hanem benne a mi eszméinket, a mi vágyainkat és reményeinket diadalra juttassuk... És erre itt az Isten szabad ege alatt esküszöm, hogy így lesz. (Mi is zúgott a közönség.)211

Ismerve a korabeli Magyarország közhangulatát, ennél kifejezőbb és meghatóbb példáját aligha lehetne hozni annak a népszerűségnek, amellyel Sima rendelkezett. Megmutatva egyben Sima személyének veszélyességét is a fennálló rendre. Ezzel a „keresztes háború” ténylegesen kezdetét vette. Hegyi vezetésével napok alatt megszerveződött a Csongrád Megyei Ellenzéki Egyesület Sima védelmére, melynek célját „Hegyi Antal csongrádi plébános úgy fejezte ki, hogy ez a becsületes emberek Szövetkezete lesz a Csongrád megyei klikkuralom és korrupció megsemmisítésére”.

210 Szabadság 1899. június 28.

211 Szentesi Lap 1899. május 24.

334