Tanulmányok Csongrád megye történetéből 16. (Szeged, 1990)

Farkas József: „Földet és jogot a népnek” (A függetlenségi baloldal útkeresése. Sima Ferenc útja a radikalizmusig)

a véresen szerzett jogokból.” Nem ismeri a többi szónokok beszédét, de meg van arról gyó'zó'dve, hogy „a mai néprabló rendszert el fogják ítélni”.138 Holló válaszlevele után a pártvezetőség kimondta az ünnepségeken történő részvételt, ami meg is történt.

Résztvettek a szociáldemokraták a demokraták ünnepségén a Lovardában is, ahol a résztvevők 3/5 részét ők tették ki a rendőrségi tudósítás szerint. Az ünnepi beszédet Vázsonyi tartotta és szintén a korszak bírálatára fektette a hangsúlyt: „Nem ünnep ez nekünk — mondotta — hanem eskü és fogadalom a harcra. Nem tartunk ott jogban és szabadságban, mint midőn a 12 pontot hirdették”, majd ismertette a Radikális Demokrata Párt főbb követeléseit.139 Gyászkeretben jelent meg március 15-én a Függetlenség, a nyárspolgárok legnagyobb megrökönyödésére, Sima vezércikkével: „Mit ünnepteltek?” Ünneplésre nincs ok, „sírva tallóz aki él”.

A radikális demokraták egy csoportja, Kornai István, Seffer László, Lenkey Gusztáv új 12 pontot fogalmazott március 15-ére. Kornai két verset írt, a Szabadság- dal-t és a Riadót. Az előbbivel a Nemzeti Dalt, az utóbbival Czuczor Gergely hasonló című versét kívánta utánozni. Az egész előkészület tulajdonképpen március 15-e romantikus utánzása volt. A Szabadságdal című verset és az új 12 pontot ki is nyomtatták, hogy az ünneplő közönség soraiban terjesztik. Ezek előadása nem volt benne a programban, a rendezőség az előkészületekről nem tudott és így az ünnepségek minden helyszínén meglepetésszerűen az emelvény elé léptek az új 12 pont és a Szabadságdal előadói és felolvasták azokat. Olyan személyeknek adták oda, akikről tudták, hogy radikális nézeteket vallanak. Zavarba hozták ezzel az ellenzéki pártokat és a kormányköröket egyaránt. Ezzel a húzással hatalmas hallgatóságot teremtettek programjuk megismertetéséhez és a jelenlévő szociáldemokratákkal együtt „megszentségtelenítették” az ünnepet, felemelték a tiltakozás hangját.

Március 15-e programját a Függetlenségi Párt adta meg. Az ünnepségsorozat

11 órakor a Lovardában kezdődött, majd déután 3 órakor a Múzeum előtti nagygyűléssel folytatódott. 1/2 4-kor indult a menet a Várba, ahol a Honvéd szobornál folytatódott a megemlékezés 1/2 5-kor. Végül 1/2 6-kor a Petőfi szobornál tartott megemlékezéssel fejeződött be. Ezzel párhuzamosan ünnepség volt a Vigadóban és este zárólakoma. A Lovardában a prímszerepet a Nemzeti Párt vitte, Horánszky Nándor elnökölt. A hangulat „ünnepi,, volt, Beöthy az uralkodót éltette. Győry Elek a sajtószabadságot méltatta, mire száz kéz emelte egyszerre a magasba, táblákra erősítve a Népszava elkobzott példányát, „íme a sajtószabadság!” felkiáltással. A hivatalos ünneplés hamarosan felborult, Kornai az egyik asztalra felugorva szavatolta el a Szabadságdal c. versét és megkezdődött az új 12 pont kiosztása. Jámbor Gyula ügyvéd, budai polgár olvasta fel az új 12 pontot.

A délutáni ünnepségre 100 ezer ember gyűlt össze a Múzeum környékén. Az egyetemisták már előtte gyülekeztek az Egyetem utcában, ahol képviselőiken kívül Madarász József tartott beszédet, majd a Múzeum elé vonultak, ahol az ünnepi szónok Holló Lajos volt. Beszédének tetemes részében 1848-at méltatta, de ígéretének megfelelően szólt a szabadságjogok elrablásáról is. Végül Kardhordó Árpád és mások rövid beszédei után Lukács János lépett az emelvényhez és a munkásokhoz intézett beszédet, melynek lényege az volt, hogy a jogegyenlőségért vívott harcban elérkezett a tettek ideje. Majd közbekiáltások és pisszegések közepette olvasta fel az új

12 pontot.140 A Petőfi szobornál tartott megemlékezésen már jórészt csak a radikálisok, egyetemisták és a szociáldemokraták vettek részt. A beszédeket is ők mondták.

138 Népszava 1898. március 19.

139 Rendőrségi évkönyv 1898. 260—261. I.

140 FL Főkap. ein. res. 444/1898. március 15.

310