Tanulmányok Csongrád megye történetéből 16. (Szeged, 1990)

Farkas József: „Földet és jogot a népnek” (A függetlenségi baloldal útkeresése. Sima Ferenc útja a radikalizmusig)

kezelni Magyarországon. Az irodalomnak nemzetinek kell lennie és nem vallásinak. Külön kérdés a vallásszabadság és az irodalom.128

A Radikális Demokrata Párt elsősorban a fővárosi és vidéki kispolgárságból és értelmiségi körökből toborozta híveit. A parlamenti pártok minden reagálás nélkül hagyták. A Függetlenségi Párt sajtója egyenesen elhallgatta az eseményt egy-két vidéki radikálisabb lap kivételével. A Népszava foglalkozott részletesen a fejleményekkel, „Mi szociáldemokraták igen szívesen látjuk a polgárság eme részének eme állásfoglalását a polgári szabadság mellett... Mi szociáldemokraták félelem és harag nélkül, nem nagy lelkesedéssel ugyan, de szívesen látjuk ezen párt alakulását. Egy országos radikális pártnak nagy talaja és nagy hivatása van Magyarországon” — írta a lap. Indoklásként kifejtette, hogy nagy űr van a szociáldemokrácia és a polgári pártok között és így ennek a pártnak helye van a politikai életben. Kívánatos a középosztály leválasztása is, de a középosztály nem elég erős ahhoz, hogy magát a „nagytőke pártjaitól emancipálja”.129 Ugyanezt a gondolatot fejezte ki a Népszava, amikor március 14-én Vázsonyi Vilmos a Lövölde nagytermében meghirdette az új párt programját. Értékelve a programban a sok jót, így fogalmaz: „Nagyon örülnénk ezen, ha a radikális demokrata párt képes volna mindezt megvalósítani, amit zászlajára írt. De nem képes. A burzsoáziát Vázsonyiék sohasem fogják megnyerni az ő céljaiknak.”130

A Népszava a leglényegesebb kérdésre tapintott rá, amikor a „középosztály” magatartását fejtegette. A demokratikus érzelmű burzsoázia hiánya, a demokratikus párt tradíciók hiánya, az ellenzéki magatartás sajátos Függetlenségi Párthoz kötődő, köztudatba beivódott jellemzői igen nehézzé tették előre is egy ilyen pártalakulás sikerét. Mindezt a párt alakítói is nyilvánvalóan érezték. Ezért tartotta szükségesnek a Függetlenség az előkészítő cikkeiben a régi pártok leleplezését és az új pártalakulat létrehozásának hosszú indoklását. A tényleges agitációs tevékenység azonban csak a megalakulás és a program vitára bocsátása után bontakozott ki. Az indokló cikkek közül kiemelést érdemel dr. Székely Bélának, a Függetlenség felelős szerkesztő’ének vezércikke, mely tömören fejezi ki a pártalakítás indokait és alakítóinak gondolkodás- módját. (1. sz. melléklet.)

Sima Ferenc a Szentesi Lapban közzétett programindokló bevezetőjében a parlamenti pártok bírálatára helyezi a hangsúlyt. Különösen keményen bírálta a parlamenti ellenzéket. „Az ellenzék nem csakhogy képtelenné vált a nemzet érdekeinek radikális képviseletére: de már le is mondott ellenőrző hivatásáról... A 48-as párt az állami függetlenségen kívül semmi élő és éltető programmal nem bír és semmit sem tesz a nemzet és a nép érdekeinek igaz képviseletére.”131

Később látott nyilvánosságot, de tartalmából egyértelműen eldönthető, hogy az 1898-as állapotokra vonatkozik Kasics Péter indokló írása. A cikk kifejezi szerzőjének gondolkodási módját és korabeli radikális demokrata mozgalom erényeit és hibáit egyaránt. (2. sz. melléklet.)

Az indoklások és érvelések és a végül ismertetendő program egyik igen sajátos tanúsága az MSZDP hatása. Amíg más országokban, nem csupán Nyugaton, de Oroszországban is érezhetően, a polgári radikalizmus megtermékenyítőleg tudott hatni a munkásmozgalomra, mintegy meg is előzte azt, addig nálunk ennek magasszintű filozófiai és elméleti előzményei — Eötvös József és hozzá közelállók munkásságát leszámítva — szinte teljesen hiányzott. A felvilágosult szabadgondolkodás, mely a XX. századi polgári radikalizmus szintén gyenge hajtásait meghozza, a XIX. század

128 Jelenkor 1897. január 17.

129 Népszava 1898. március 5.

130 Népszava 1898. március 19.

131 Szentesi Lap 1898. február 27.

306