Tanulmányok Csongrád megye történetéből 16. (Szeged, 1990)

Farkas József: „Földet és jogot a népnek” (A függetlenségi baloldal útkeresése. Sima Ferenc útja a radikalizmusig)

eddig. Mindenképpen figyelemreméltó itt is Sima Ferenc francia forradalomra emlékeztető álláspontja, amit a rabszolgatörvény beterjesztésekor fejtett ki. Támadva azt az álláspontot, hogy a földbirtokos osztály az államfenntartó elem, a következőket mondta: „De hogyha önök a földet államfenntartó bázisnak tekintik Magyarországon, akkor a földesurakon kívül elsősorban, sőt közvetlenül a munkást kössék ahhoz a földhöz, mert az a föld lehet ám telekkönyvileg egyik, vagy másik birtokosnak nevén, de az mint az állam köztulajdona, az állami iáiét bázisa, a gyümölcsnek, az életfenntartásnak terrénuma, csak akkor produkál és éltet s akkor szolgál az állam felvirágoztató fundamentumául, hogyha a munkás arra ráfekszik, ha a munkás verejtéke áztatja a barázdát s annak nyomán termékenyül meg a föld.114 A föld tehás Sima felfogásában az állam köztulajdona és mint ilyen a nemzeti jólétet van hivatva szolgálni. Sima két cikkében is foglalkozik a latifundiumokkal a földbirtok igazságtalan megosztásának kérdésével. Ezek közül külön tárgyalja az állami birtokok, a papi birtokok és a hitbizományok kérdését, mint olyanokat, amelyekre nincs szükség. Külön cikket szentel a főpapi birtoknak és a főpapok javainak elvétele mellett foglal állást, mert azokra semmi szükség nincs. Történelmileg foglalkozva a kérdéssel rámutat, hogy korábban az egyház bandériumokat volt köteles kiállítani, ma csak az adót fizeti és még az alsó papság nyomorán sem hajlandó a nagy jövedelméből enyhíteni, a főpapság tőzsdejátékokon vesz részt, „ha elvétetnek a főpapi birtokok, megszűnnek a jutalmazandó kortes-érdemek, megszűnik a hereélet és hivatott apostoli utódok lépnek az Úr szőlejébe.”115

A kenyérkérdés lényeges eleme a földkérdés volt, de Sima követelései között sok más szociális kérdés szerepelt korábban is, elsősorban munkásvédő intézkedések. Természetesen Sima Ferenc ragaszkodott a közjogi színezethez is, ami az ország gazdasági függetlenségéhez való ragaszkodásban jutott kifejezésre. Ez a kérdés vált egyedül vitatottá a Budapesti Naplóval megindított párbeszéd során. A Budapesti Napló anélkül, hogy a Függetlenséggel vitatkozott volna szögezte le nézeteit. Kiadta a Függetlenségi Pártról a gyászjelentést és a közjogi ellenzék koldusbotra jutott, a közjogi sérelmek politikájának lejárt az ideje. A magyar nemzetnek radikális és demokratikus politikára van szüksége.116 „A liberalizmus a tiszteletre méltó múlt. A dicső jövő a demokráciáé.”117 — írta a lap reagálva a Függetlenség cikksorozatára. A Függetlenség vezércikkben foglalkozott a Budapesti Napló állásfoglalásával. A cikk írója Pintér Gyula118 vitába száll a közjogi színezetet elutasító radikális párt gondolatával. Egyetért a Függetlenségi Párt bírálatával, de a függetlenség eszméjét nélkülözhetetlennek tartja, jóllehet a függetlenség önmagában nem boldogít. Ezzel szemben Oroszország esetét hozza fel. Ezért a függetlenség eszméjének és a radikális elveknek az összekapcsolását tartja egyedül járhatónak.119 A következő számban ugyan ő a Demokrata Kör szintén közjogi színezet nélküli alapállásával vitázva kifejti, hogy ilyen párt nem alakítható. Károlyi Sándornak sem sikerült közjogi színezet nélküli agrárpártot alakítani. Indokai között a közfelfogásra hivatkozás mellett a leglényegesebb érvet is kifejti, hogy Bécs a reakció fészke és „mindaddig, míg állami önállóságunkat ki nem vívjuk, minden radikális demokrata irányú törekvés- 111

111 Képviselőházi Napló 1896. X. k. 308.1. 1897. dec. 11.

115 Függetlenség 1898. február 4. „A szocializmus és a latifundiumok”, február 5. „A főpapi birtok”

116 Budapesti Napló 1898. február 20.

117 Uo. 1898. február 22.

118 Pintér Gyula Sima korábbi lapjának, a Szentesi Lapnak volt a munkatársa. Sima Ferenc felhozta a Függetlenséghez 1898. elején.

119 Függetlenség 1898. február 21. „A program kibővítése.”

303