Tanulmányok Csongrád megye történetéből 16. (Szeged, 1990)

Farkas József: „Földet és jogot a népnek” (A függetlenségi baloldal útkeresése. Sima Ferenc útja a radikalizmusig)

mat meg kell törni, meg fogjuk törni és az azért vívandó küzdelemben a munkásokkal együtt az első sorban fogunk harcolni. ”48

A „demokrata és radikális” polgárság elemeinek reagálására nem állnak rendelkezésre források. A Víg utcai gyűlésen sem tudható pontosan, hogy kik vettek részt. A Népjog c. lap csak arról tesz említést, hogy „sok úri ember szerepelt még, mint vendég”, a Függetlenség pedig a résztvevők közt Sima, Visontai és Székely Béla mellett csupán Zala György szobrász, Stettka Gyula festő és dr. Polacsek Sándor ügyvéd nevét említi meg. Csatlakozott az akcióhoz és külön tiltakozó gyűlést tartott a Demokrata Kör is december 15-én. A demokraták gyűlésén képviseltette magát a 48-as polgári kör és az MSZDP is. Az ülésen Vázsonyi Vilmos tartott beszédet és felszólalt Visontai Soma is, értékelve a fővárosi inteligencia megmozdulását.49 Források hiányában nem állapítható meg, hogy történtek-e tárgyalások a résztvevő csoportok között és kik vettek részt ezen a gyűlésen, feltehetően a főváros radikális beállítottságú értelmiségi körei. Az utóbbiakra nyilván hatással volt Sima Ferenc és Visontai Soma következetes fellépése a rabszolgatörvény ellen, a Függetlenség c. lap pedig egy új tömörülés szükségességét vetette fel. Természetesen a lap továbbra is a rabszolgatörvény elleni tiltakozásra helyezte a fő súlyt. December 11-i száma „Rabszolgatartás” címen közöl vezércikket, a december 13-i szám pedig „A jobbágyság ellen” címmel ismerteti a december 12-e eseményeit.

Ilyen előzmények után folytatta hétfőn (december 13-án) a parlament a törvény- javaslat vitáját. Ekkor szólalt fel Visontai Soma is. Visontai tapasztalt jogászhoz méltóan fejti ki és leplezi le a törvényjavaslat osztályjellegét. Felhozza, hogy az elnyomott munkások az alkotmányos jogokból sem részesülnek és éppen ellenük hoznak kivételes törvényeket. Ugyanolyan nemzetfenntartó elemnek tartva a munkást is, mint a gazdát, tiltakozik a javaslat egyoldalúsága miatt. Mint már annyiszor felrója a hazai szociális törvényhozás elmaradását Nyugat-Európától. „Az az állam, amely a munkára való jogot nem ismeri el, és ahol a munkanélküliek sok százezre fordul meg minden esztendőben, a munkára való kötelezést sem állíthatja fel ilyen drákói szigorral párosult törvénnyel.”50 51 — mondotta Visontai. Darányinak már csak a következő nap volt módja válaszolni Visontainak és másoknak is. Flivatkozott arra a nagy izgalomra, amelyet a törvényjavaslat „Budapesten azoknál a szociáldemokrata igazgatóknál, akik igazgatásból élnek” kiváltott. A szocialista vezérek Darányi szerint jó módban élnek, cilinderben járnak és pezsgőzni szoktak. A szokásos helyeslések mellett felkiáltások hangzanak el: „Ezekkel szemben nincs intézkedés! Ezeket kell büntetni!” „A törvénynek ez is a célja! Onnan van a nagy elégületlenség” — mondja Darányi. A miniszter hevesen támadta Sima és Visontai képviselőket, akik résztvettek a szociáldemokraták gyűlésén, szemükre vetve, hogy az ő beszédeik után kezdődött a tüntetés és ezután kezdték osztogatni az utcán a: „Le a kiváltságos hazaárulókkal” c. röplapot, értve alatta a ház tagjait. Végül hatáskeltő beszédét lezárva kijelenti: „Magamat illetően pedig kijelentem, hogy engem semmiféle tüntetések, vagy fenyegetések az általam helyesnek tartott útban terrorizálni nem fognak. (Éljenzés és taps jobbfelől) De kijelentek egyebet is és pedig azt, hogy bármit csináljon is Sima Ferenc képviselő úr és mellette az ő kebelbarátja Visontai képviselő úr, én magamat abban a rokonszenvben, amellyel a becsületes magyar munkásosztály iránt viseltetem, megingatni nem hagyom.”61

48 Uo. 49

49 Függetlenség 1897. december 16.

50 Képviselőházi Napló 1896. X. k. 342. 1. december 13.

51 Uo. 360. 1. december 14.

284