Tanulmányok Csongrád megye történetéből 16. (Szeged, 1990)

Farkas József: „Földet és jogot a népnek” (A függetlenségi baloldal útkeresése. Sima Ferenc útja a radikalizmusig)

ságát, amelyben a humánum teljes hiánya és a jogegyenlőség megcsúfolása jut kifejezésre. „Én a munkásosztályt -— mondotta — a magyar társadalomnak éppoly független eleméül tekintem, melynek számára a törvényhozás a gazdával teljesen egyenlő jogot kell hogy biztosítson, sőt, hogyha vesszük azt, hogy az emberiség igazi törvénye nem az, hogy az erőset emelje és gyámolítsa, hanem, hogy az emberiség nemesebb szeretetének, az én lelkem ideáljai által táplált törvénye az, hogy a gyengébbet, az elesettebbet s a segítségre inkább rászorulót támogassa: akkor ha én ezt keresem ebben a törvényben, az egész vonalon csak jobbágyi korszak szellemét, a régi földesúri világot látom életre keltve."*0 Kifejezi reményét, hogy akiben a liberalizmusnak és a demokratikus gondolkodásnak egy szikrája is van, fel fogja emelni a szavát a javaslat ellen, majd hozzáteszi: „Ilyen törvényt ne próbáljanak az urak kierőszakolni, mert ilyen törvényt a magyar törvényhozással elfogadtatni nem lehet. Hogyha olyan munkásvilág van még Magyarországon, amely megengedné, hogy ilyen törvény alkottassék, az megérdemelné, hogy bilincsre verve kötélen kísérjék a munka terére.”40 41 Ez utóbbi kitétele már a munkásokhoz szólt, bátorítólag, látva, hogy a parlamentben aligha számíthat már igazi ellenzésre.

Darányi Ignác földmívelésügyi miniszter Sima beszéde után felszólalt és gúnyos hangon reagált arra, meggyőződve arról, hogy a parlamentben nem vált ki különösebb visszhangot. Attól tartott csupán, hogy a parlamenten kívüli visszhangja lesz nagyobb. Sima egyes kijelentéseit „nyílt lázítás”-nak és „nyílt izgatásának nevezte az egész ház általános helyeslése mellett. „És ha embervér fog folyni, azért a képviselő úr lesz felelős — mondotta Darányi és hozzátette, hogy — Olyan országban, ahol a házak nádfedéllel vannak fedve, égő fáklyával szeles időben járni, engedje meg a képviselő úr, ez nem lelkiismeretes, ez törvényhozói hivatáshoz nem méltó eljárás.”42

Kint az utcán és a nádfedeles házak lakói másként ítélték meg, hogy ki a gyújtogató. „Eg az egész magyarországi földművelő nép háza, felgyújtották a szegény nép örök ellenségei és ha oltani nem sietünk ott pusztul minden jószágunk — tartalmazza az MSZDP Várkonyi híveihez intézett röpirata — ... Ne azt nézzétek ki szól hozzátok a Magyarországi Szociáldemokrata Párt vezetősége, avagy Várkonyi István, a Földmívelő szerkesztője: hanem azt nézzétek, hogy lobog a láng, ég a házunk, oltsuk közös erővel és ne veszekedjünk miközben tűz emészti mindnyájunk közös hajlékát.”43 Ezzel szemben Sima Ferenc december 11-én elmondott parlamenti beszédét meleg hangon üdvözölte a szociáldemokrata sajtó, fenntartás nélkül dicsérte bátor kiállása miatt és az egyik cikkíró táborukba tartozó szocialistának nevezte. „Elismeréssel hajiunk meg előtte mi szociáldemokrata munkások.”44 — tartalmazta a cikk. Ez a meghajlás már harmincezer ember ünneplése volt december 12-én tartott nagy demonstráció napján.

A parlament előtti tüntetések már december 10-én megkezdődtek, a törvény- javaslat beterjesztésekor. A munkások rendszerint a Múzeum kertjében gyülekeztek és a képviselők érkezésekor kezdődött Darányi és a „rabszolgatörvény” abcugolása. Gyalogos és lovas rendőröket helyeztek állandó készenlétbe, most az ellenzék sem kifogásolta, hogy rendőrség szállja meg a környéket, mint az egyetemisták mozgalmai idején tette. 10-én 8, 19-én 69 embert tartóztattak le, köztük Pfeifert, Grossmant és Baron Edét, a pártvezetőség tagjait is elfogták. A büntetés 50 Ft pénzbüntetés, vagy 5 napi elzárás volt, másokat 3—3 napi elzárással büntettek. 12-én 8 helyen tartott a

40 Uo. 309. 1.

41 Uo. 314. 1.

42 Uo. 316. 1.

43 OL BM rés. 1017/1897.

44 Népjog 1897. december 17.

282