Tanulmányok Csongrád megye történetéből 16. (Szeged, 1990)

Farkas József: „Földet és jogot a népnek” (A függetlenségi baloldal útkeresése. Sima Ferenc útja a radikalizmusig)

csendőr nyomban leszúrta.32 Hasonló körülmények között gyilkolta meg az egyik csendőr Hegyes Gábor asztalost Cibakházán 5 Ft néhány kracjár rabtartási díj miatt.33

A pártvezetőség számára kevés idő állt rendelkezésre, ugyanis az sem volt titok, hogy a kormány a földbirtokosok nyomására még az év végéig le akarja zárni a törvényjavaslat tárgyalását, hogy az új évben esedékes szerződéseket már az új törvény szerint köthessék meg. Az MSZDP röpiratai napok alatt jutottak el az ország különböző pontjaira és azonnali cselekvésre szólítottak fel. „Elvtársak mozduljatok meg mindenütt, de gyorsan, azonnal, ha most késtek, pár nap múlva minden hiába. Úgy lehet a törvényjavaslat egy hét múlva már törvény lesz.”34 Egy másik röpirat így fogalmaz: „Elvtársak! Munkások! A törvényjavaslatot, mely bennünket, földmívelő munkásokat a legszégyenteljesebb ókori rabszolgaságba helyez, már tárgyalják. Sietnek vele, hogy mire észretérünk már törvény legyen. Elvtársak, munkástársak ne engedjük!... Nép, oroszlán vagy, ha megmozdulsz! Ne hagyd véredet szívni a tigrisektől! Le a törvényes és törvénytelen kizsákmányolással!”35 A mezei munkásokhoz intézett több hasonló tartalmú röpirat mellett felhívást intéztek az ipari munkásokhoz is. A „Budapesti munkások!” című röpirat szenvedélyes és kemény hangú felhívást tartalmaz: „A Bánffy—Perczel-féle törvény- és jogtipró szövetkezet a mezei munkásokat valóságos rabszolgaságra akarja kárhoztatni, a földmívelő népet ki akarja szolgáltatni kényre-kedvre a vérszopó földbirtokos osztálynak, a szolgabírói önkénynek, erőszaknak ... Munkások! Elvtársak! Ne tűrjük ezt a gyalázatosságot. Ne engedjük, hogy az elbizakodott zsarnokok a népszabadság utolsó maradványait ily alávalóan elrabolják.” Ez utóbbi röpiratok Sima lapjában a Függetlenségben is megjelentek és nem az első eset volt, hogy a készülő rabszolgatörvény elleni tiltakozás teret kapott a lapban. Kiemeli a lap, hogy a szociáldemokrata lapok vezércikkeiben ítélik a törvényjavaslatot „és azt mondják — írja a Függetlenség — hogyha a törvényjavaslat törvénnyé válik, a 48-as időknek kell bekövetkeznie. A nép nem tűrheti tovább a rabszolgaságot és vérrel fogja megváltani a millió nyomorgó rabszolgát.” Tudósítást közöl a lap arról is, hogy a pártvezetőség felhívására december 4-én (szombat) este országszerte titkos gyűléseket tartottak, így Makón, Nagylakon, Temesváron, Hódmezővásárhelyen, Szentesen, Nagyszalontán, Mezőtúron, Csongrádon, Halason, Szegeden, Petrováczon, Brassóban, Kézdivásárhelyen, Szoboszlón, Szolnokon, és Vácon. A gyűléseken mindenütt azt a határozatot fogadták el a földmívesek, hogy az „utolsó csepp vérükig fognak küzdeni, hogy a javaslatból törvény ne lehessen és hogy a Bánífy-kormányt elpusztítsák a föld színéről.”36 A fővárosban is megindultak a tiltakozó gyűlések a küzdelem december 10-én vált hevessé a törvényjavaslat parlamenti előterjesztésének napján.

A parlament a nyári viharok után már régen csendes volt és most a kormány egy olyan törvényjavaslatot terjesztett elő, amelyet a kormánypárt és az ellenzék osztatlan lelkesedéssel fogadott. A mezőgazdasági munkások és munkaadók jogviszonyát szabályozó törvényjavaslat azon ritka előterjesztések közé tartozott a dualizmus története során, amelyet minden parlamenti párt minden árnyalata helyeselt. Szily Pongrác, a földmívelésügyi bizottság előadója, indokló beszédében különös súlyt fektetett az alföldi agrárszocialista mozgalmakra és a nyári aratási sztrájkra. Abból sem csinált titkot, hogy a törvényjavaslatot sztrájkellenes lépésnek szánják, olyan

32 Függetlenség 1897. december 3.

33 Népjog 1897. december 3.

31 OLBM rés. 418/1897.

35 Függetlenség 1897. december 5.

36 Uo.

280