Tanulmányok Csongrád megye történetéből 16. (Szeged, 1990)

Forczek Zoltán: A hódmezővásárhelyi céhes ipar utolsó időszaka (A válság és megszűnés évtizedei)

Az egyik a molnár- és fafaragók céhe volt, amely 1872. május 20-án határozott a céh feloszlatásáról és egyúttal az ipartársulattá való átalakulásról. A határozat értelmében június 15-ig — a törvény által biztosított 3 hónap lejártáig — lehetett átiratkozni az ipartársulatba. Június 15-ét követó'en már csak új tagfelvételi kérelem illetve eljárás révén kerülhettek be oda. Ez 5 forint beiratkozási díj és 2 forint önkéntes adomány „lefizetését” jelentette. Ez nem kis összeg volt akkoriban, ezért meggondolandó volt, hogy érdemes-e késlekedni az átjelentkezéssel! Úgyszintén meggondolandó, só't, merész döntésnek számított az 1870-es években az ipartársulaton kívül maradás is. A molnárok és fafaragók közül 62 fő jelentkezett át a megadott határidőig az új szervezeti keretet jelentő ipartársulatba.28

A csizmadiák céhe az 1872. május 30-i ülésen döntött az önfeloszlatásról, egyúttal határozat születetett az ipartársulattá alakulásról. A céh vagyonának egy részét felosztották, a másik részét az újonnan alakuló társulatra ruházták. Ez utóbbit közhasznú iparcélokra, temetkezési segélyre és elszegényedett iparostársaik támogatására kívánták fordítani.29

A tímár céh már „kicsúszott” az ipartörvény által megjelölt határidőből. 1872. június 24-én jelentette be Asztalos Péter céhmester az új ipartörvény értelmében végrehajtott szervezeti átalakulást. Hivatalosan beszüntették a céhkönyv vezetését, az ipartársulati alapszabályzat kidolgozására Asztalos Pétert, Lázár Mihályt és Frant- zisti Lajost kérték fel.30

1872- ben, a céhrendszer eltörlését követően, céhes előzmények nélkül megalakították ipartársulatukat a mészárosok is. A mészárosoknak nem volt céhük, mert kevesen voltak. Még a közelmúlt gyakorlata is az volt, hogy akik a mesterséget hivatalosan meg akarták szerezni, Budára mentek „remekelni”. Sőt, közülük többen a budai mészáros céhbe iratkoztak be.31

A takácsok ipartársulattá alakulásáról az 1873. június 9-i Földművelésügyi- Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztériumhoz küldött iratokból értesülhetünk.32

1873- ban az ácsok is kézhez kapták a minisztérium által érvényesített ipartársulati alapszabályaikat, amelyeket a következő években a város más iparosai is mintául használtak sajátjuk elkészítésénél. így a kovácsok is, akik 1875 nyarán bonyolították le a szervezeti váltást.33

A szűcsök 1874. május 1-jén alakították meg ipartársulatukat, — még mindig igen nagy ellenállás kíséretében. „Az volt régi céh tagjai közül többen kivonták magukat, és így, akik ipartársulattá alakultunk, fejenként 2 frtot o.é. összetettünk, szám szerint 51 egyén.” — hivatkozik az eredeti jegyzőkönyvre Kiss Lajos.34

A kőműves céh megszűnéséről csak annyit tudunk, hogy 1875 decemberében már az ipartársulati alapszabályaik jóváhagyását kérték a Földművelésügyi- Iparés Kereskedelemügyi minisztertől.35

28 1 821. esztendőben kezdődött molnár- és fafaragók céhtársulati jegyzőkönyve. Céhláda. Leltári sz.: 73 375. Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely.

29 A Hód-Mező-Vásárhely Újonnan alakult Csizmadia Társaság jegyzőkönyve. Céhláda. Leltári sz.: 373 814. Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely.

30 A Hód-Mező-Vásárhely Magyar Tímár Czéhnek Protocolluma — 1823. Céhláda. Leltári sz.: 73 477. Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely.

31 A hódmezővásárhelyi mészáros mesterségről = Kiss Lajos: Vásárhelyi hétköznapok. Bp., 1958. 137. o.

32 OL K 168 (FIK) 9150/1873.

33 OL K 168 (FIK) 10—14 888/1875.

34 Szficsmesterség Vásárhelyen = Kiss Lajos: Vásárhelyi Kistükör. Id. mű 273. o.

35 CsmL HR — 2356/1875. december 4-i tü. jkv. (Imre Sándor gyűjtése.)

206