Tanulmányok Csongrád megye történetéből 16. (Szeged, 1990)

Dóka Klára: Herrich Károly élete és működése (1818–1888)

„Most Szegednél a Tisza tele van Maros deltával. — írta — A régi kis Tiszák, azún. fokok mind eltörültettek. De a víz fejünk fölé került, elöntötte ős földeinket; a drága búza vetések fölött a nagy vontató gőzösök járnak, s ha kell, a templomajtóhoz köthetnek ki a városban.”91

A szakirodalomban az árvíz okai között a munkák helytelen kivitelezését, a töltések hibás vonalazását, az átvágások vezérárkokkal történő kiemelését, a szomszédos, Percsora-Szegedi Társulattal folytatott vitákat szokták emlegetni. A kutatások mai állása szerint92 az árvíz a Maros árhullámából keletkezett, amely márc. 3-án tetőzött Makón, és ez duzzasztott vissza a Tisza petresi szakaszára. A gátszakadás alapvető oka pedig az volt, hogy e veszélyes szakaszon sem Szeged városa, sem a Percsora-Szegedi Ármentesítő Társulat nem bírta a vizimunkálatok terheit, saját erejéből nem tudott kellő szelvényű védműveket építeni. A megfelelő védekezéshez állami segítség, .'lőnyös kölcsön kellett volna, amit az országgyűlés csak 1880-tól biztosított. A végleges méretek szerint a töltések öt m koronaszélességűek, az eredeti méretnél átlag két méterrel magasabbak voltak, a víz felől 1:3, a mentett oldalról 1:2 rézsűvel és megfelelő padkákkal épültek. Szelvényük alapterülete az 1846 évi tervek szerint 36,9 m2, végleges formában ennek hétszerese volt.93

Herrich Károly 1879 nyarán nyugdíjazását kérte. Gyors távozása nemcsak az árvízzel, hanem az ennek kapcsán őt ért személyes támadásokkal is magyarázható. Szeged város képviselője, az említett Bakay Nándor 1879. márc. 15-én mondta el a parlamentben bemutatkozó beszédét, melyben az árvizet és Szeged helyzetét festette le. Óriási sikert aratott, és így a Tisza-szabályozás kérdése az ellenzék és kormánypárt vitáinak középpontjába került.94 Másik személyes problémát az jelentette, hogy Herrich Károly apósa, Deák Ignác maga is vállalkozó volt, aki 1860—1862- ben, majd 1872—1877-ben vett részt a tiszai munkákban, sőt a petresi töltésnél is ő dolgozott. Működése nem volt mentes a manipulációktól. Nyilván nem Deák volt az egyetlen vállalkozó, aki visszaélt helyzetével, és nagy jövedelmet vett fel, de Her- richet e kapcsolat miatt a szegedi elöljárók külön is bírálták.95 Emlékiratukban azt állították, hogy vezető pozíciójából még sok problémát okozhat megyéjüknek, sőt az ország más területeinek is:

„Mert azt látjuk, hogy állásánál fogva még mindig ő a kormánynak a vízépítészeti ügyekben a legfőbb szakértő közege, s az ő véleménye, intézkedései ma is képesek még másokat is romlásba vinni, úgy mint minket. Nem ok nélkül hangsúlyozzuk ezt a dolgot. Mert látjuk, hogy a szomszéd nagy városok, Vásárhely, Szentes, Makó, mint nyögnek már szintén a Tisza-szabályozás terhei alatt, hogy építik körtöltéseiket, hogy küzdjenek a belvizekkel, s ezzel arányban mint emelik községi pótadójukat... S ne gondoljunk mi elszoruló kebellel a főváros sorsára, melynél szintén azon symptómákat látjuk megjelenni, a melyekkel a mi végküzdelmünk kezdőtött?! Ott is megjelenik már rendszeresen minden évben a

91 Bakay Nándor: Emlékirat Szeged város újjáalkotása érdekében és a Tisza-szabályozás ügyében. Budapest, 1879.

92 Vágás István: A Tisza árvizei. Budapest, 1982. 59—65.

93 Lászlóffy, i. m. 235.

94 Papp János: Bakay Nándor indulása és politikai pályája — a végső kudarcig. Tanulmányok Csongrád Megye történetéből XIX. század. Szeged, 1978. 290—292.

95 Emlékirat... i. m. 57—58.

191