Tanulmányok Csongrád megye történetéből 16. (Szeged, 1990)
Dóka Klára: Herrich Károly élete és működése (1818–1888)
— töltés magassága a legnagyobb víz felett: 0,95—1,42 m — koronaszélesség: 3,79 m — rézsű a víz felől: 1:2. — rézsű a mentett oldalról: 1:1,5. A korlátozott anyagi lehetőségek miatt az első időszakban csak minimális töltésszelvények kialakítására nyílt lehetőség. Sok probléma volt a töltések vonalazásával. A hullámtér szélességét illetően a tervezők nem döntöttek, a töltések általában a levágott kanyarulatokat követték, az áttöltést nem merték kockáztatni. A kerülő alatt a töltés visszatért a part közelébe, hogy minél nagyobb legyen a mentett terület. A Tisza mellett így széles hullámterek és szorulatok követték egymást. Hogy mit jelentett a szabályozás a mezőgazdaság számára, azt legjobban az 1847 —1867 között készült statisztikák alapján vizsgálhatjuk, melyek országosan és megyénként mutatják a mezőgazdasági termelés egyik fontos tényezőjét, a művelési ágak arányát. 1. TÁBLÁZAT08 Művelhető területek % szerinti megoszlása Művelési ág 1847 1855 1867 szántó 36,71 40,35 40,54 rét 10,00 12,13 13,16 legelő 17,41 17,05 16,92 kert 1,10 0,91 1,53 szőlő 2,73 1,85 27,08 erdő 32,05 26,55 0,77 nádas ? 1,16 ? Összesen 100% 100% 100% Az 1850-es, 1860-as években Magyarországon gabonakonjunktúra bontakozott ki, melynek során az ország síkvidéki megyéiben igen sok területet felszántottak. A szántók elsősorban a legelők és erdők rovására nőttek. A kiválasztott hat tiszai megyében érdekes összefüggést figyelhetünk meg. Bár a szántók mennyisége mindenütt növekedett a szabályozás első két évtizedében, a növekedés arányaiban elmaradt az országos átlagtól. A legelők, rétek aránya a művelhető területen belül a vizsgált időszak végén még magasabb is volt az országosnál, bár a domborzati viszonyok ezt nem indokolták. A különbség azzal magyarázható, hogy a földterületek gyors növekedése következtében nem volt szükség arra, hogy minden darab föld eke alá kerüljön, hanem a mentesített, helyenként még belvizes területeket az első évtizedekben rendszerint rétként és legelőként hasznosították.69 Bár a mellékfolyók szabályozása 1856-tól nem a Felügyelőség feladata volt, 1860-ban Herrich Károly — külön felkérésre — újra bekapcsolódott a Bodrog ereas Dóka, 1987. i. m. 40—42, 115—118, 156—159. 68 Uo. 160 179
