Tanulmányok Csongrád megye történetéből 16. (Szeged, 1990)

Dóka Klára: Herrich Károly élete és működése (1818–1888)

összehangolása érdekében az egyik szekciót képezte, nem részesült az államsegélyből, amely csak a tiszai átmetszések költségeinek fedezésére szolgált. A kiindulópont Keczkés Károly 1848-ban összeállított terve volt, melyet Bodoky Károly fejlesztett tovább. Tekintettel az önerős építkezésekre, a vízszabályozó társulatok az 1850-es években a Körös-vidéken erősödtek meg elsőként.55

1855-ben a Tisza völgyében árvíz pusztított, ami az addigi építkezéseket veszélyeztette. A kormány kényeden volt a korábbinál nagyobb mértékben támogatni a folyómeder szabályozását és a társulatok is többet áldoztak töltéseik építésére. Herrich az árvizet követően beutazta Belgiumot, Hollandiát, Franciaországot, Olaszországot és tanulmányozta a nagyobb folyók erre az időre jórészt már megoldott szabályozását. Olaszországban felkereste Paleocapát, aki ekkor már Piemontban közmunkaügyi miniszter volt. Meghívta Magyarországra Lombardinit, akivel végigutazta a Tiszát. Az olasz mérnök megállapította, hogy a szabályozási munkák előrehaladásával a víz szintje törvényszerűen emelkedik, tehát a töltések fejlesztése rendkívül fontos. 1857- ben Pasetti Flórián, a bécsi kereskedelmi minisztérium szakosztály-főnöke vizsgálta felül a munkát. Ő az átvágások folytatását javasolta és kérte, ahol eltértek az eredeti, Vásárhelyi-féle tervtől, vegyék azt újra figyelembe.56

A Központi Bizottság 1855. jún. 14-én Budán gyűlést hívott össze, ahol az árvíz okait elemzték. Herrich Károly, mint a kérdés előadója öt fő okot sorolt fel:

— a Kárpátokban történt hirtelen hóolvadást

— a Duna áradását, aminek visszaduzzasztó hatása az alsó Tisza-szakaszon is érezhető volt

—- az eddig elkészült töltések csekély méreteit

— a mederszabályozás (átvágások létesítése) nem kellő előrehaladását

— a társulatok sokszor egymástól független tevékenységét.

Utóbbi probléma a töltésépítésekre és a mellékfolyók szabályozására vonatkozott. Herrich előterjesztésében sorra vette az egyes szekciók problémáit és meghatározta a soronkövetkező feladatokat, melyeket azonban már nem a Központi Bizottságnak kellett végrehajtani.66 67

1856-ban — mint jeleztük — átszervezték a Tisza-szabályozás műszaki hivatalát, a Központi Bizottságból Felügyelőség lett. A névváltozás lényegi elemeket is takart: szemben elődjével a Felügyelőség már nem a kereskedelmi minisztérium, hanem a magyarországi politikai főhatóság (katonai és polgári kormány) irányítása alatt működött. Kizárólag műszaki szervként funkcionált, a feloszlatott Bizottság egyéb teendőit — pl. a társulatok felügyeletét — a politikai hatóságok látták el. A mellékfolyók szabályozását a helytartósági osztályok építészigazgatósági osztályai vették át, így az Ondava—Tapoly és a Körösi szekció nem tartozott a Felügyelőség hatáskörébe. Bár a Tisza-szabályozás kutatói közül többen úgy értékelik, hogy a Fel66 OL D 258. 141/1852. hozzá tartozó térképek: OL S 80. (Vízrajzi Intézet térképei) No. 62. (Tisza)

56 Lászlóffy, i. m. 211.

57 OL D 258. 710/1855.

175