Tanulmányok Csongrád megye történetéből 16. (Szeged, 1990)
Dóka Klára: Herrich Károly élete és működése (1818–1888)
korszerű gazdálkodás érdekében a Tisza szabályozása, a mocsarak lecsapolása feltétlenül szükséges. 1845. jún. 1-én Vásárhelyi Pál utasítást kapott új szabályozási terv elkészítésére. A vonatkozó előmunkálatok felhasználásával az alapkoncepciót jún. 8-ra, a részletes, „előleges javaslat”-ot 1846. márc. 25-re állította össze. Tervében az 1214 km-es Tisza medret 102 átvágással 756 km-re kívánta rövidíteni. 1846. jan. 19-én Károlyi György elnökletével Pesten megalakult a Tisza-völgyi Társulat, melynek főmérnöke Vásárhelyi lett. Az első közgyűlésen e közös szervezetbe tömörült érdekeltek megállapodtak, hogy a társulati önkormányzat fenntartása mellett fizetik a szabályozás költségeinek rájuk eső részét, és gondot fordítanak a Tisza mellékfolyóira is. 1846. ápr. 8-án a társulat újabb közgyűlést tartott, melyen a Vásárhelyi-féle javaslatot támogató és ellenző érdekeltek egyaránt részt vettek. Itt már Vásárhelyi nem tudta megvédeni kialakult álláspontját, mert még az ülés előtt meghalt. Vásárhelyi Pál, a reformkor legkiválóbb magyar mérnöke, aki egész életét a gyakorlati munkában, a folyók felmérésénél töltötte el, nem vett részt korábban hasonló vitákban, és első alkalommal beleroppant a megpróbáltatásokba. Terveinek, valamint az 1840-es években készült egyéb javaslatoknak (Beszédes, Lám, Galambos) bírálatára Feyne holland, Francesconi és Paleocapa olasz mérnököket kérték fel. Széchenyi leginkább Paleocapában bízott meg, aki már korábban is járt Magyarországon. Az olasz tervező az 1846 augusztusában benyújtott javaslatban elvetette Vásárhelyi megoldását: átvágások helyett — széles hullámtérrel töltésezést javasolt. A következő társulati üléseken nem született végleges döntés, az érdekeltek hol egyik, hol a másik elvet fogadták el. Az 1840-es évek végén a műszaki ügyeket irányító Vízi és Építészeti Főigazgatóság felbomlóban volt, a Széchenyi vezette Közlekedési Bizottmányban nem vett részt egyetlen mérnök sem, így döntést „felülről” nem lehetett várni.40 Herrich Károly 1873-ban megjelent munkájában a bizonytalanság fő okát a Tisza vízrajzi viszonyaiban — vízbőségében és rendkívül kis esésében — látta: „Az kétségtelen, — írta — hogy a folyó ily csekély esésviszonya mellett, mely a continensen sehol sem észlelhető, s a vízmennyiség bősége és állandósága, valamint az árterületnek szintén példanélküli nagysága mellett, nem lehetett kínosabb feladat, mint a szabályozás elvét és annak követendő rendszerét megállapítani; mivel a követendő eljárásra nézve a múlt és jelenből követendő példa avagy hason eset felmutatható nem volt.”41 A Tisza szabályozásánál Vásárhelyi utódja Keczkés Károly lett. Keczkés — mint említettük — a Vízi és Építészeti Főigazgatóság egyik vezető munkatársa volt, akit meghívtak bírálónak szinte minden fontosabb vízimunkálathoz. Emellett foglalkozott egyéb építési ügyekkel: mint az ország első mérnökét, őt kérte fel Kossuth a fiumei vasút építéséhez is. Keczkés a tiszai megbízást nem tekintette komolyabbnak más felülvizsgálati tevékenységnél. A szabályozás alapelveit illetően Vásárhelyi mellett foglalt állást, kijelölve elődje munkaterve szerint 18 átvágás helyét (ebből Tokaj felett 12-t), ahol a munkát el kellett kezdeni.42 Nagy hivatali tapasztalatának köszön10 Korbély József: A Tisza szabályozása. Debrecen, 1937. 5—19. 41 Herrich Károly: Előterjesztés a Tisza-szabályozás keletkezéséről, fejlődéséről és jelenlegi állásáról. Budapest, 1873. 7—8. 12 Lászlóffy, i. m. 210. 170
