Tanulmányok Csongrád megye történetéből 16. (Szeged, 1990)

Szentes múltja a földrajzi nevekben

A Gógány városrésznév is használatos volt a tájékozódásban. A név a Gógány sor és a Gógány-lapos földrajzi nevekben ma is él. A néptudat szerint a kiemelkedő földhátat, földnyelvet nevezték Gógánynak. „Alakjáról Gatyaülep-nek még Rostakéregnek is mondták.” A kisériek szerint e két utóbbi csúfnév volt. Főleg a felsőpártiak emlegették így. A Gógány a XVIII. században temetőül szolgált, az 1840-es belterületi térkép (2. sz. 12. o.) szerint már beépült. A Gógány-lapos jelentős vízgyűjtő volt, hiszen az összes déli irányba folyó patak, ér vizét idehozta. Halban is gazdag lehetett, ui. a Pkr. feljegyezte: „1768-ik Esztendőben tavaszán 285 fontos harisát fogott Buzi János nevezetű ember a Gógáni rétségben...”

A XX. században az eddigi városrész nevek mellett ismertté váltak a munkástelepek nevei. A Kisliáíon kialakított különböző telepeket együttesen a XX. század második felében is Sitér-ként (Sitér: Sitér) emlegették. (A név kihalóban van.) Az első világháborúig benépesült az Alsóréti újtelep, és Berekháton, Nagynyomáson, Héké- den is osztottak házhelyeket. 1915-ben osztották ki a Nagy Sándor-telepet, majd az első világháború után kaptak házhelyeket a Szeder-telep-en főleg hadiözvegyek, a Sárgapart-on a hadirokkantak. Hékéden épültek a két világháború között az Oncsa- házak is. (Oncsa=Országos Nemzet- és Családvédelmi Alap.) A telepek a felszabadulás után továbbépültek. Az 1960-as évektől új telepek is születtek. A telepek terjedelme miatt a tájékozódás napjainkban már az utcanevekkel történik, tehát a régi telepnevek elhomályosultak vagy kihaltak. Ugyanígy elhomályosulóban vannak a történelmi városrész nevek: Felsőpárt, Alsópárt, Kisér (4. sz. tk. 14. o.).

A HATÁRRÉSZNEVEK ÉS MÚLTJUK

A külterületi földrajzi nevek gyűjtését először az 1950-ben, a tanácsok megala, kulásakor meghúzott közigazgatási határokon belől akartuk elvégezni. (Cserebökény- Eperjes és Nagytőke önállósodásával nagy területeket szakítottak ki Szentes határából.) A szentesi ember azonban a XIX. század elejére kialakult külterületben gondolkodott még a gyűjtés idején is. A nagy kiterjedésű pusztának a határai az örök- váltságután (1837) váltak véglegessé, és ezt örökítette meg „Szentes város az egész határának térképe” 1840” (Szentesi Levéltár 5. Nr. 2.) 1. 5. sz. térkép 15. o.). Az 1840-ben készült térkép gazdag földrajzi-névanyagot őrzött meg. A térszínforma neveken kívül a határrésznevekben fennmaradtak olyan középkori települések nevei is, amelyek a tatár, török dúlások idején elpusztultak: pl. Bökény, Dónát, Hékéd, Királyság, Ecser, Tőke, Szentlászló és Veresegyháza. A népi emlékezet és tapasztalat szerint település volt Karácsonytelke is a kistőkei határban. (Karácsonytelek hivatalos névként nem él, napjainkra kihalt.) A szentesi határ földrajzi neveinek ismeretében a forrásmunkák segítségével az elpusztult települések helyei térképre vetíthetők: 1. 6. sz. térkép.

A majd 70 000 kát. holdnyi Szentes határa harminckét határrészt számlált a XX. században: 1. 7. sz. térkép. Ezeknek a határrészeknek a múltja tárul elénk különböző forrásmunkák és a népi emlékezet segítségével nyolc fejezetben: 1. Hékéd, Nagyhegy; 2. Rét: Alsó-, Felső-rét; 3. Berek, Bereklapos, Berekhát; 4. Nagynyomás, Lá- pistó, Fertő, Derekegyházi oldal; 5. Dónát; 6. Kistőke, Nagytőke, Bökény, Jaksor, Zalota, Tehenes, Kökényzug; 7. Szentlászló, Vekerhát, Vekerzug, Kaján, Ecser, Veresegyháza; 8. Pankota, Mucsihát, Eperjes, Nagykirályság, Királyság.

16