Tanulmányok Csongrád megye történetéből 16. (Szeged, 1990)
Szakály Ferenc: Nagy Gergely pereskutasi „kereskedő tőzsér” viszálya Nagyszombat városával (1588). Adatok a 16. századi kereskedelem-szervezet kérdéséhez
Láthattuk: a nagyszombatiak olyannyira szorgalmazták Nagy Gergely megbüntetését, hogy a kamarai urak meggyőzése végett nem sajnáltak külön küldötteket40 * * * * * * meneszteni Pozsonyba. (Igaz, ez nem volt költséges mulatság, hiszen a két város mindössze hatvan kilométernyire fekszik egymástól.) A városi tanácsot elsősorban az háborította fel, hogy útja során Nagy nagyszombatinak adta ki magát; ehhez képest a többi vádpont meglehetősen hajánál előrángatottnak tűnik. Miként azonban arra imitt-amott magunk is utaltunk, a tételes vádak mögött olyan gyanús összefüggések húzódnak meg, amelyek méltán meggondolkoztathatták volna a kamarai tisztviselőket is. Annál is inkább, mert éppen a Pozsonyi Kamara kötelessége volt őrködni a kereskedelmet szabályozó törvények betartásán, kivált ha felmerült a fegyvercsempészet gyanúja is. Mindezek után némi meglepetéssel tapasztaljuk, hogy a kamarai illetékesek mindenben készpénznek fogadták el a pereskutasi kereskedő — igaz, esküvel is megerősített — magyarázatát, s csitítani igyekeztek a nagyszombatiakat. Sommásan: azon a véleményen voltak, hogy Nagy inkább turpisságokat, semmint vétkeket követett el, s már eléggé megbűnhődött azokkal a fáradozásokkal és kiadásokkal, amelyeket posztója visszaszerzésére fordított. (Az érsekújvári hídvám- adatok és a levelek dátumának összevetéséből arra következtethetünk, hogy Nagy a lefoglalás után hazatért, majd novemberben áru nélkül ismét felutazott ügyei intézéséin.) * Nagy beadványa közbenjáróként említ egy bizonyos Ebeczky Miklós nevű személyt, akit ugyan nem sikerült azonosítanunk, akiről azonban joggal feltételezhetjük, hogy az ekkortájt kamarai titkárként szereplő Ebeczky Mátyás rokona lehetett.47 így aztán elsőre az a benyomásunk támad, hogy Nagynak olyan pártfogója akadt a kamarai apparátusban, aki — alkalmasint némi ellenszolgáltatás fejében — hajlandó volt elvtelenül szemet hunyni a kereskedő ellen szóló tények felett. Ennek a feltevésnek azonban eleve ellentmond a Nagyszombathoz intézett utasítás, hiszen a törvénytelenül eljáró tisztviselő aligha volt olyan gondtalan, hogy írásba adja kötelesség- mulasztása bizonyítékát. Az intézkedés mögött valójában szélesebb összefüggések rejlenek. A hasonló ügyekben keletkezett kamarai kiadványokat megvizsgálva azonnal a szemükbe ötlik, hogy a Pozsonyi Kamara mily gyakran vetette magát közbe a bajbajutott kereskedők (köztük sokszor hódoltságiak) érdekében. 1588 második felében — tehát a Nagy Gergely érdekében tett intervencióval közel egy időben — a következő hódoltságiak mellett emelt szót (a dátum után az utasítás címzettje, a pártfogásba vettek neve, zárójelben pedig — amennyiben kideríthető -— az ügy háttere, illetve — ha a kamarai utasítás a részletekről nem nyilatkozik — annak a helynek a neve szerepel, ahol az illetők áruit árestálták vagy árestálni kívánták) :48 1588. augusztus 12., Hosszútóthy Györgynek: meg nem nevezett simándi (Za- ránd m.) lakosok [áruikat Érsekújvárott Alföldi Gáspár és Balogh Péter — nyilvánvalóan úgyszintén simándi lakosok -— tartozása miatt árestálták] 40 Az, hogy a nagyszombati tanács több külön küldöttet (internunciust) menesztett a Pozsonyi Kamarához, azt az EC 1588. évi elenchusának vonatkozó bejegyzése árulja el: „Ad cives Tirnavienses: ne Gregorium Nagy de Pereskutas colonum episcopatus Chanadiensis ob nonnullas rationes per internuntios eorundem civium accusatum confiscationes rerum suarum puniant” 47 Ebeczky Mátyásról: Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig. Budapest, 1946. (Magyar Országos Levéltár kiadványai. III. Hatóság- és hivataltörténet 1.) 133.1.; Itt csak 1571-es és 1586-os adatok, de szolgálatban volt még 1588-ban is, hiszen az EC sorozat darabjai gyakran említik. 48 OLE 15. MKR EC 64. csomó (a megfelelő hónapokon belül; szeptember hónap anyaga teljesen, július hónapé túlnyomórészt elveszelődött). 143
